Vers
Beteljesíted majd emberi sorsodat bár kevéssel kezdtél elérsz majd még sokat vad-messziről jöttél mint olyan sok másik mégis elérsz egyszer magadhoz - hazáig.
Visszhangzottak benned is, kedvesem, teher voltam csak ezer terheden, gyáva, én, kit került a hit, a tett: elpazaroltam édességedet, minden keserű most már, nélküled!
Az élet Mi vagyunk
titkainkkal, jövendő álmainkkal
valóság vagyunk - vagy csupán álmodunk...
A ködös múltban, a titkos jövőben
örökké élünk - a változó időben.
Küzdjünk tovább! Eddig sem volt hiába ne fulladjunk bele a tegnapba és a mába szóljanak igazt a kimondott szavak és váltsanak meg minket a cselekvő igazak!
Mert törvény van, s uralkodik fölötted; beteljesül, amire sorsod ítél, hogy ember-voltod végigéljed, ám mélyebb lényegéhez ne közelítsél.
Valami vinnyog... Kint vagy idebenn? Egy gazdátlan kutya? Vagy a szivem? Egy hang nyüszít bennem órák során át, meg-megszakítja együgyű sirámát, majd újrakezdi... Mért zokog vajon e táguló s szűkülő fájdalom? (...) Vadállatot gyötörhet így a honvágy, mely ketrecébe hozza zöld vadonját. Minden árva élőlény így vonít, ha érzi, hogy elvesztett valamit, s legfojtogatóbb akkor lesz magánya, amikor a sosem-voltat kivánja.
Álmos vagyok, gubbasztok egymagam, kedvem, mint ázott zászló vászna, lóg, sötétben őrizem az emlékedet, mint arcképet a becsukott fiók. Unatkozom, nincs semmi, ami bánt és mint tanyán subát a számadó, fülig magamra húzom a magányt.
Mi hozhat még nekem vigaszt? Szerelmem is bogozhatatlan, sugárzik mint a fájdalom és éjjelenként fölriaszt.
Elzárkózva mindenkitől, zsibbasztó tüzekben megedzve, fájó tüskék nőttek szívemből, sebekkel vagyok keretezve. Mit bánod Te, hogy e keret mi? s olyan mindegy, mi lesz belőlem. Istenem, hogyan is lehet szerelem nélkül így szeretni!?
A jégcsap egyre nyúlik, a csöppje már nehéz, egy-egy kis tócsa pattan s szelíden égrenéz.
Veled a szív mindenkor megtalálja a boldogsághoz szükséges dolgokat. - Könnyű annak... De ne tudd meg, mily nehéz, keserű nekem, ha nem te vagy a méz.
S lehetsz nagyon távol, akármilyen messze, csak bezárom szemem, s itt maradsz örökre.