Tudósok
Azért lettünk kutatók, hogy javítsunk a világ állapotain, de ez ma már lehetetlen. Innentől mi célja van az életünknek?
Korántsem igaz, hogy a kutató űzi az igazságot; az igazság űzi a kutatót. Ő meg csak elszenvedi. Ami igaz, az igaz, és ami tény, az valóság akkor is, ha mit sem törődik a kutatóval: benne csak a szenvedély él irántuk, a tényszomj, ez formálja jellemét, s ő maga egy fenét törődik vele, hogy megállapításaiból mi kerekedik ki a végén.
A tudós nem azért tanulmányozza a természetet, mert az haszonnal jár, hanem azért, mert örömét leli benne; és azért leli benne örömét, mert a természet gyönyörű. Ha nem volna gyönyörű, akkor nem volna érdemes megismerni, és ha nem volna érdemes megismerni, akkor élni sem volna érdemes.
Ha valaki a munkájában minél hamarabb sikereket szeretne elérni, jobban teszi, ha nem kutatónak megy.
A tudós szellemi munkájában nem csak a kor szavára hallgat, hanem személyes motivációkra is. E tekintetben a tudós éppen olyan, mint a többi halandó. A kor szükségletei csak a tudományos előrehaladás általános kereteit szabják meg. De a tudós mint egyén nem a korigényben lel élvezetre és kalandra, őt nem a kor szava serkenti magányos, éjszakába nyúló munkára. A tudós ugyanolyan személyesen érdekelt saját művében, mint a költő.
A kutató nem az elismerés, hanem a felismerés pillanataiban a legboldogabb.
A tudósok olyanok, mint a harkály: mindig és mindenütt azt vizsgálják, nem rejtőzik-e valami gyanús a felszín alatt.
Két típusú tudós van: van, aki gyakran megfigyel, anélkül, hogy tapasztalatait leírná; van, aki ír megfigyelés és tapasztalat nélkül. Nem szabad az egyiket túlságosan kiemelni, viszont a másik értékét sem lehet csökkenteni. Egy harmadik típus sokkal rosszabb, aki rosszul figyel meg.
Az igazán nagy tudósok lángelmék. (...) A lángelme felismeri, gyakran csak megsejti a bonyolult összefüggéseket, és olyan felfedezésekkel gazdagítja a tudományt, amelyekre csak nagyon kevesek képesek. Én csak egyszerű kőműves voltam, aki jó téglákkal segédkezett a tudomány néhány falának építésében.
Ha a kutató személy szerint is érdekelt a projektben, azaz ő saját maga is szeretne választ kapni a kutatási kérdésekre, akkor a siker lényegében garantált.
A kutatás szépsége nem az eredmény elérésében, hanem annak keresésében rejlik, (...) amikor szellemi kapacitásunk és személyiségünk egészét a feladat megoldásának szolgálatába állítjuk. Kapcsolatba kerülünk valami végtelennel, és határtalan örömöt lelünk abban, ha a tudomány mélyére pillanthatunk, s a korlátokat nem ismerő elme titkait fürkészhetjük.
A valódi tudós, különösen a matematikus, munkájától ugyanazt az érzést kapja, mint a művész. Az őt érő élmény épp akkora, és épp olyan jellegű.
Amikor az ember tudományos pályára lép, mindjárt az elején el kell gondolkodnia azon, hogy az alap- vagy az alkalmazott kutatás irányába indul. Akik alapkutatással foglalkoznak, szeretik a rejtvényeket - kiválasztanak egy feladványt, és meg akarják oldani. Akiket az alkalmazott kutatás érdekel, általában szeretnék látni, hogy munkájuk valódi problémákat old meg.
Facebook
Pinterest