Tudósok
Senki sem lehet sikeres tudós, ha nem veszi figyelembe, hogy - az újságoknak és a tudósok mamáinak a híresztelése alapján elterjedt közfelfogással szemben - a tudósok jó része nemcsak szűk látókörű és tehetségtelen, hanem egyenesen ostoba is.
Szakértőnek azt az embert nevezzük, aki több dologról semmit, egyről viszont mindent tud.
A szakértő olyasvalaki, aki egyre több mindent tud egyre kevesebb dologról.
Én jól ismerem Arkhimédész életét és munkásságát. (...) Amit életében csinált, legtöbbre a gömb és a henger körül végzett kutatásait becsülte. (...) Ezt tartotta élete fő művének. Nem a katapultákat, a vascsőrös emelőgépet, a kardos kerekeket. Mindez mellékes volt. Csak úgy mellékesen verte meg a legtapasztaltabb római légiókat. Ami igazán érdekelte, az más volt. A lényeg. Az örök törvény. Ő ezt ismerte. Mi csak a lényegtelent és az állandóan változót. De mert ő a lényeget ismerte, azért a lényegtelent is jobban tudta nálunk. Mert tudós volt, azért volt katonának is jobb, mint mi. Ezt kellene megtanulnunk tőle. Ha ezt meg lehetne tanulni!
Univerzális tudósok maholnap már elképzelhetetlenek. Az ismeretek mennyisége túlságosan nagy ahhoz, hogy egyetlen elme befogadhassa.
Vannak világhírű tudósok, akiknek sikerült négy-öt gyerek mellett Nobel-díjat szerezniük, másoknak meg egész életükben sem jön össze, hiába ülnek otthon néma csöndben.
Vannak madarak, akik rabságban képtelenek énekelni (...). Így talán vannak olyan tudósok is, akik bizonyos körülmények közt nem tudnak kreatívan gondolkodni.
Facebook
Pinterest