Tudósok
A tudósok hajlamosak csak azokat a kérdéseket feltenni, amelyeket nagy valószínűséggel meg tudnak válaszolni.
Jó történész mindenre talál példát. A még jobb történész viszont felismeri, ha ezek a precedensek csupán a nagy egészet felhőző furcsaságok.
Ha egy tudós nem tudja megtalálni a laikus számára is érthető szavakat, érdemes elgondolkodnia azon, nem kell-e témát változtatnia.
A természettudományban, különösen a biológiában számos példa van rá, hogy azokban, akik a legközelebbről ismerik a tárgy bonyodalmait, jobban kifejlődik a téma megközelíthetetlenségének (végső soron téves) érzése, mint azokban, akik egy kissé távolabb állnak tőle.
Többek között ez a csodálatos a tudományban: ha a tudósok nem tudnak valamit, kipróbálhatnak akárhány elméletet, a végén képesek beismerni, hogy nem értik.
A polihisztorok ideje régen lejárt, de nem csak a polihisztoroké. Ma már nincsen olyan tudós, legyen az bármilyen kiemelkedő egyénisége tudományának, aki tudománya egészében kompetens volna, vagy akár csak arra képes volna, hogy naprakészen áttekintse tudománya egészét.
Ha egy tudós nem úgy megy be minden reggel a laboratóriumba, hogy aznap csinálja meg a világmegváltó kísérletet, jobb, ha be sem megy.
Aki a tudománynak szenteli életét, az a vagyongyűjtést nem tarthatja hivatásának. Ami a tudóst a tudományos pályára vezeti, az első sorban a lelkesedés a tudomány iránt, az ellenállhatatlan szenvedély, hogy egész életét és minden erejét az igazság keresésének szolgálatába helyezze. Ahol ez a lelkesedés, ez a szenvedély, ez az idealizmus nincsen, ott hiába helyezik kilátásba a legmagasabb fizetést is: legfeljebb kufárokat nevelünk vele, nem tudósokat.
Mendel és Darwin tökéletes párost alkottak. Csak az a gond, hogy miként a tökéletes párok általában, ők sem találkoztak egymással az életük során.
Nekem mint tudósnak, három és csak három feladatom van: először tudni, másodszor alkalmazni, harmadszor magyarázni. Ha mi többet értünk meg, ezt kihasználjuk arra, hogy több eszközt hozzunk létre, és megmagyarázzuk, hogy ezeknek az eszközöknek milyen a hatásuk, akkor mi, mint tudósok, a felelősségünknek eleget tettünk.
Jól ismert tény, hogy az elméleti fizikusok képtelenek megfelelően bánni a kísérleti eszközökkel - azonnal eltörnek, amint hozzájuk érnek. Pauli olyan jó elméleti fizikus volt, hogy valami rendszerint már akkor eltört a laborban, amikor még épp hogy csak belépett a küszöbön.
Talán furcsán hangzik az, hogy a tudós ugyanúgy a teljes személyiségével vesz részt az alkotásban, mint a művész, ám ezen a téren a tudós és a szakember között körülbelül olyan a viszony, mint a művész és az iparos között.
A tudósok nagyon ambiciózus személyiségek, tele versenyszellemmel. Ha úgy gondolnák, hogy a filozófia a segítségükre lehet, megtanulnák és használnák. De nem teszik...
Míg (...) a tudós Isten "csodáiból" mindig a természet - már felismert, vagy még megismerendő - rendjét olvassa ki, addig az átlagember, még a tudomány "csodáiban" is Isten hatalmának megtestesülését látja.
Facebook
Pinterest