Tudósok
40 éves kora felett a kutató már nem mestereitől tanul, hanem tanítványaitól.
Szeretek tanulni. Amikor tudós emberrel beszélgethetek, az nekem olyan, mintha egy jó vastag könyvet olvasgatnék.
Nem akkor születnek a nagy találmányok, amikor valaki fejébe veszi, hogy valami nagyot és hasznosat szeretne alkotni: a legnagyobb felfedezésekhez a tudós kíváncsiságán át vezet az út.
Tudósember sem reménykedhet vállalkozása sikerében, ha szellemi erőfeszítéseivel párhuzamosan nem fordít kellő gondot a megfelelő testi erőnlétre.
A kutatók hajlamosak arra, hogy csak akkor tegyenek fel maguknak kérdéseket, amikor már felderengett előttük a válasz.
Ez a nagy kutatók jellemzője: van bennük bátorság. Hihetetlen körülmények között is mennek előre, csak gondolkodnak és gondolkodnak.
A kutatóknak függetleneknek kell lenniük. Nem szabad alávetnünk magunkat semmilyen hatalomnak.
Ahhoz, hogy valaki tudós legyen, nem elég nagyon okosnak lenni! Ahhoz személyiség szükségeltetik.
Még a legnagyobb szakértők is hajlamosak a vágyteljesítő gondolkodásra, és elvakíthatja őket egy olyan meggyőződés, amit sokkal inkább az érzelmeikre, mintsem az értelmükre alapoznak.
Amiként a művészhez, a tudóshoz is más nyelven szól a természet, mint hozzánk, hétköznapi halandókhoz.
A tudósnak a feladata az, hogy tudjon. Az, hogy tényeket felismerjen, és hogy a tényeket alkalmazza is, ahol lehet. Azonkívül az is a felelőssége, hogy mindazt, amit tud és tudása következményeit megmagyarázza.
Aki igazából eljegyzi magát a tudománnyal, az ugyanúgy álmodik, mint a költő. Ilyen vonatkozásban nincs különbség a tudós és a művész között.
A kutató és a tudós prédikátor ég és föld, tűz és víz, egymás szöges ellentéte. A prédikátor nem a tudományt akarja előre vinni, hanem a népet akarja felemelni a tudományhoz. Mindenkihez szól, alázatos szívű. A "lánglelkű kutatót" nem érdekli a nép. A tudományban akar előre törni, kockáztatva, hogy magára marad, esetleg még a vele egyívásúak körében is. Támad, összeférhetetlen. Nem lehet a két karaktert egyesíteni.
A tudós ne legyen úr, éppen úgy, ahogy senki más se legyen úr. Sem a tőke, sem a kormány, sem a tudós, hanem a nép.
Még a Nobel-díjas közgazdászok is csak számításaik apró töredékét végzik toll, papír és számológép igénybevételével, döntéseik kilencvenkilenc százalékát - beleértve a társra, karrierre, lakóhelyre vonatkozó fontos döntéseket is - érzeteknek, érzéseknek és vágyaknak nevezett, kifinomult algoritmusok segítségével hozzák.
Facebook
Pinterest