Jacob Bronowski
1908. január 18. — 1974. augusztus 22.
brit matematikus, biológus, tudománytörténész és feltaláló
A tudós szellemi munkájában nem csak a kor szavára hallgat, hanem személyes motivációkra is. E tekintetben a tudós éppen olyan, mint a többi halandó. A kor szükségletei csak a tudományos előrehaladás általános kereteit szabják meg. De a tudós mint egyén nem a korigényben lel élvezetre és kalandra, őt nem a kor szava serkenti magányos, éjszakába nyúló munkára. A tudós ugyanolyan személyesen érdekelt saját művében, mint a költő.
A természet nem tűri, hogy zsarnokoskodjunk fölötte. Elégedjünk meg annyi hatalommal, amennyit rejtélyeinek megfejtéséből kicsikarhatunk.
Az ember nem azzal kerekedik a világmindenség fölé, hogy erőszakot követ el rajta, hanem azzal, hogy kiismeri magát benne.
A tudomány előrehaladása állandó újrarendezés. Minden lépésével új egységbe foglalja azt, ami addig különbözőnek látszott.
Minden felfedezéssel - legyen az poéma vagy teoréma - újrateremtjük a világmindenséget.
Talán furcsán hangzik az, hogy a tudós ugyanúgy a teljes személyiségével vesz részt az alkotásban, mint a művész, ám ezen a téren a tudós és a szakember között körülbelül olyan a viszony, mint a művész és az iparos között.
A tudomány lényege: tégy fel egy arcátlanul nem helyénvaló kérdést, s máris úton vagy egy helytálló válasz felé.
A tudomány az, hogy elfogadjuk, ami működik, és elutasítjuk, ami nem. S ehhez sokkal több bátorságra van szükség, mint gondolnánk.
Facebook
Pinterest