Szomorú szerelmes vers
Nélküled: szívemben pokol van,
Veled: nagy, néma fájdalom...
Ha hallom kopogó cipődet
S selyemruhád felém suhog
És megszólalsz - állok előtted,
S tanácstalan csak bámulok!
Olyan a szerelem, mint folyó örvénye:
Megtörik azon a csillagoknak fénye,
Mig a tövises galyt, őrjöngő fodorja,
Magába öleli, szivébe sodorja.
Folyóknak énekeltem szerelmes bánatomban
hangom alámerült a hullámzó habokban
folyóknak énekeltem nekik mindent kimondtam
mindenre találtam szót szerelmes bánatomban.
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal? -
oly mindegy ez ma már nekem.
Ahogy az ősz a fagy beálltán a virágról,
lemondok rólad, szerelem.
Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a nyers élvezet éltet:
melynek kevés, ha a test meztelen,
s fogasra dobva kinn marad a lélek.
Ne kérdezd, miért reszketek érted...
lépj mellém... szívem szomorú,
Te és a hold, két elérhetetlen cél
a feledés hegyén.
Akit elér a szerelem
a fénylő csodáért megfizet,
annak, aki álmodott,
homályban élni nem lehet,
Ha nekem nem adod álmodat,
egy villanás, és sötétbe hullok -
kegyetlen az a pillanat,
amivel rámvésted a súlyod.
Az a szörnyű, hogy mikor megbicsaklik
szerelmünk szárnya: rögtön hátranyes,
visszafelé is megtörvén az addig
csupán előre húzott egyenest.
S minek a szárnyalás, ha már alig
hiszi a szárny saját csapásait?
Én gyűlölöm, akiket te szerettél,
te gyűlölöd, akiket én szerettem.
Nem tudjuk egymás múltját elviselni.
Így
jelenünk is elviselhetetlen.
Ha az őrületbe kerget,
Hogy szerelmed bizonytalan,
Válassz százszorszépet,
Melynek egy szirma van.
A végzet szeli
A szerelem tortáját.
Ki két nagy szeletet kap,
Ki csak három morzsát.
Tünődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e ha már nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb, és virága szebb?
Kimondatlan szavaink mérik közöttünk az időt
kíméletlenül.
Nézem:
ez a perc is messzebbre vitt,
mert nem tudtam semmit se tenni,
hogy közelebb hozzalak.
Szeretem, szeret és hiába,
figyelni kell egy csomó másra,
S ha az érzés utat enged,
valami érdek fellép
az érzés ellen.
Édes, édes a szerelem,
De még is csak veszedelem:
A szivemet megsebzette,
Boldogságom eltemette.
Facebook
Pinterest