Rosszindulat
A jónak csupán megelőlegezett feltételezése is jobbá tesz, miként a rossz feltételezése rosszá.
A tökéletlen szemű ember hogyan (...) fedezhetné fel másokban a jóságot, amikor a saját szíve még önző?
Ha mások cselekedetei mögött mindig a rosszat feltételezzük, lehet ugyan, hogy kevesebbszer csalódunk, de ennek körülbelül csak annyira örülhetünk, mint annak, hogy nem fogunk bőrig ázni a sivatagban kóborolva.
Úgy tűnik, természetes számunkra a gondolat, hogy a rossz dolgok mögött mindig rossz szándékú rossz emberek állnak. Szeretjük azt hinni, hogy a dolgok azért történnek úgy, ahogy történnek, mert valakik azt akarták, és hogy az embereknek hatalmukban áll az is, hogy beavatkozzanak a dolgokba - ha nem így gondolnánk, a világ túlságosan kiszámíthatatlannak, kaotikusnak és ijesztőnek tűnne.
A rosszindulat egyrészt kíváncsivá, másrészt vakká tesz, az ember csak azt látja, amit látni akar.
Sose tulajdonítsd rosszindulatnak azt, amire az ostobaság is elégséges magyarázat!
A gyűlölettől, a rosszindulattól, az aljasságtól, az igaztalan bírálattól egyvalaki védhet meg: önmagad.
Merő energiapazarlás, ha az ember rosszindulatot táplál a nála szerencsétlenebbek iránt.
A butaság önmagában nem komoly veszélyforrás, kivéve, ha szorgalommal és némi rosszindulattal is párosul.
Rosszindulatú megjegyzésekbe még senki nem halt bele - egyszerűen hozzátartoznak az élethez, főleg, ha az ember sikeres valamiben.
A rosszindulatú szóbeszéd felettébb helytelen, de olykor nagyon sok igazság búvik meg benne.
Mások rosszindulatú beszéde rólunk gyakran tulajdonkép nem is nekünk szól, hanem olyan bosszúság nyilvánulása, amelynek egész más okai vannak.