Olvasás
Megérteni és reagálni arra, amin a főszereplő keresztülmegy, alapvetően a képzelőerő próbája.
Az olvasás a nézőpontváltás technológiája. Ha valaki más gondolatai járnak a fejünkben, az ő nézőpontjából szemléljük a világot. Nem egyszerűen befogadjuk azokat a látnivalókat és hangokat, amelyeket első kézből nem tapasztalhattunk meg, hanem belépünk az illető fejébe, és átmenetileg azonosulunk a véleményével és a reakcióival.
A televízió nemcsak időben vonja el az ifjúságot az olvasástól. A kép könnyebben követhető, mint a betű; a mozgó képre gyorsabban reagál a lusta képzelet, mint a mozdulatlanra, a hangosított mozgókép követeli a legkisebb szellemi energiabefektetést. Minimális testi - és ennél is kevesebb szellemi - fáradozás árán jutunk élményekhez. Ifjúságunk - tisztelet a kivételnek - nem olvas eleget.
Az olvasás gyors és gazdaságos módja az utazásnak, általa magunk mögött hagyhatjuk mindennapi életünket, és beléphetünk egy másik világba.
Az a jó, ha kétszer annyi ideig gondolkozunk, mint amennyi ideig olvastunk, mert az olvasás célja nemcsak az, hogy új eszméket szerezzünk, hanem hogy gondolkodó képességünket is fejlesszük.
Annak, hogy a jót olvassuk, feltétele, hogy ne olvassunk rosszat. Mert az élet rövid, az idő és az erők korlátoltak.
Amikor az ereidben szódavíz bugyog, amikor tíz centivel a föld felett lebegsz, amikor nem önmagad vagy, amikor elmerülsz egy világban, amikor semmi más nem érdekel. Nem, ez nem a szerelem. Ez az olvasás.
A szöveg kibetűzése, amelyre embertársaink többsége képes, még nem olvasási készség. A legtöbben lassan olvasnak, emiatt aztán unják a szöveget, inkább a tévét kívánják nézni, mert ott a cselekmények gyorsan peregnek, hamar kiderül, hogy a csúnya, szemüveges, öreg nő unokaöccse a gyilkos, a betűzve olvasott regényben meg lassan derül ki, ezért unalmas. Egyetlen előnye a könyvnek, hogy előre meg lehet nézni a végét, és akkor el se kell olvasni az egészet.
Az emberek arról szeretnek olvasni, amire a legjobban vágynak, és csak ritkán élnek meg.
Az olvasás semmi nem egyéb, mint mívelt, tanult emberekkel való társalgás. Ki tehát folytonosan olvas, azaz mívelt társaságban él, végre maga is míveltté, tanulttá lesz.
A szerepcsere a leghatékonyabb, leggyorsabb és legköltséghatékonyabb módja a másik oldal megértésének. Legyél te az a király, aki koldusruhába bújva elvegyül a nép között! De mivel ez nem lehetséges minden esetben, ezért a következőt javaslom: olvass regényeket! A lehető legtöbbet és a lehető legjobbakat. Egy jó regénybe belemerülve és a főszereplő sorsát, annak minden csúcs- és mélypontjával átélni hatékony, köztes megoldás lehet a belegondolás és a valódi átélés között.
A jó olvasó nem az írót keresi a műben, hanem saját magát. S a műnek, ha valóban mű, annyi jelentése van, ahány olvasója. Ezért kimeríthetetlen.
A beszélgetők élete azért lesz teljesebb, mert meghallgatják és kimondják azokat a mondatokat, amelyek a másik jelenléte nélkül nem születtek volna meg. Ezért lesz beszélgetőtárs minden olvasó.
Facebook
Pinterest