Olvasás
Nem lehet olyan életünk, hogy ne legyen napi fél óránk olvasni. Ha olyan az életünk, akkor nem érdemes élni. Ennyinek kell lenni.
Miért keressek csodákat a papíron, amikor saját magam éltem át őket a való életben?
Olvasónak lenni annyit jelent, hogy sosem leszel magányos és soha nem fogsz unatkozni.
A regényolvasás elősegíti az empátia fejlődését és annak megértését, hogy más emberek milyen eltérő körülmények között élnek.
Az olvasó mindig csak annyi kultúrát vesz magába az írói műből, amennyit az ő kultúrája megbír, a saját bárdolatlan felfogásához alacsonyítja a műremeket. (...) Visszaél azzal a ténnyel, hogy ismeri a betűket; azt hiszi, tud már olvasni is. Tulajdonképpen nem is volna szabad megtanítani olvasni csak azt, akiben megvan az a képesség, hogy igazán bele tudjon hatolni egy szép mű lényegébe.
A könyvben (...) a nagyszerű, hogy minden életkorban, minden napunknak minden hangulatában mást és mást keresünk, mást és mást találunk benne.
Ami nem érdemli meg, hogy másodszor elolvassuk, azt kár volt egyszer is elolvasni.
Ha imádkoznom kellene oly hajlamért, mely megállhatná helyét az élet minden helyzetében és boldogság és derű forrása lehetne számomra az életen át, pajzs annak bajai ellen, bármennyi balsiker érne is és bárhogy nézne is le a világ, az olvasás iránti hajlamot választanám.
Aki megfontolás nélkül ír, s aki anélkül olvas, hogy meg is értené az olvasottakat, sokat veszít életéből hiábavalóan.
Ha egy jó könyvet először olvasok, az éppen olyan, mintha új barátot szereznék, s ha egy könyvet, amelyet ismerek, újra elolvasok, mintha régi baráttal újra találkoznám.
Aki tanulmányoz, olvas és gondolkodik, ártatlanul és vidáman gyönyörködhet bármikor és bármilyen helyzetben.
Aki leszokik az írásról, az féltékenység nélkül tud gyönyörködni mások írott szavában.