Kapitalizmus
A kereskedelem saját magát növeli, és a pénz pedig pénzt fial, míg világ a világ.
Az élet a globális kapitalista rendszerben is épp annyira esetleges és egzisztenciálisan kiszolgáltatott, mint a történelem korábbi időszakaiban. Amint ez az éghajlatváltozásnak, a természetnek való kitettséggel hatványozódik, már végképp nem tartható tovább a civilizációs biztonság illúziója.
A piaci szereplők jelentős része csak a nyereség folyamatos növelésére koncentrál. Éppen ezért sokan olyan termékeket állítanak elő, amelyek tartósak, azaz sokáig állhatnak a raktárakban, kibírják a logisztikához és szállításhoz szükséges hosszú időt is, emellett pedig olcsó összetevőket tartalmaznak - bolti áruk viszont igen borsos.
A kapitalizmus óriási találmány, egyetlen hátulütője, hogy a részvételhez pénzre van szükséged. Ezt hívják befektetésnek.
A boldogtalanoknak nincs hely a kapitalizmusban. Csak a boldogság drogjától kábán lehet mámorosan, öntudatlanul és vég nélkül fogyasztani. A boldogtalannak elég néhány használt papír zsebkendő, amibe a taknyát belefújhatja. Egy vödör, amibe belehányhat. Egy lift, amibe beleszarhat. A boldog azonban újabb és újabb adag boldogságra vágyik, megint és megint élményrobbanásra. Valószínűleg ezért olyan boldog mindenki a reklámokban.
Az anyák profitmotiváció nélkül, önzetlenül nevelnek gyerekeket, ami bizonyos szinten látszólag ellentmond a piac követelményeinek, ugyanakkor valójában az a funkciója, hogy ingyen biztosítson munkásokat. Igen, a kapitalizmus profittermelésre használja a szeretetet.
Lassulnia kell (...) a világnak (...), ha fent akarja tartani legalább a felét ennek a betegesen túlfogyasztó, igazságtalan suttyókapitalizmusnak, amiért érthetetlen módon még a kárvallottjai is rajonganak.
A kapitalista és a szocialista világ nem egyéb, mint ugyanannak a civilizációnak két kifejeződési formája, amely a fogyasztói társadalomba torkollik.
A magyar rendszerváltás egy monumentális házibulira hasonlított. Az ország vidám volt. Mindaddig sértődötten zsörtölődő, panaszkodó országnak tartottam, de a nyolcvanas évek végén Magyarország boldogan, kecsesen és bájosan vonult be a kapitalizmusba, úgy menetelt, mintha az ígéret földjére masírozott volna.
Nem elég a kapitalista világ csődöt mondott gazdasági rendszerét összetörni, a burzsoá morál hazugságait életben és művészetben szét kell robbantani új gondolatok és vágyak és akaratok dinamitjával!
Az ember alapvetően lusta és önző, motiválni, anyagilag ösztönözni kell. Ezért egyedül a világon a kapitalizmus működik, a szabad verseny, a vállalkozások szabad versenye.
Bár nagy a kísértés az állandó siránkozásra, az átlagember számára a világ ma is, még a recesszió idején is legalább olyan jó hely, mint bármikor ezelőtt. Hogy gazdagabb, egészségesebb és kellemesebb is, az inkább a kereskedelem miatt, mint ellenére van így.
Egy műalkotás értékét a kapitalista társadalomban csak akkor ismerik el, ha pénzzé konvertálhatósága szavatolható. Ezen a ponton kerülnek a képbe a galériások és műkereskedők. Ők változtatják pénzzé a művészetet. Ők befolyásolják a vágynak azt a mechanizmusát, amely a művészeti piacot mozgásban tartja.
Akár jó, akár rossz, akár helyes, akár helytelen a kapitalista rendszer, mindenképpen két alapgondolaton nyugszik: a gazdagok mindig elég gazdagok lesznek, hogy bér fejében dolgoztassák a szegényeket, a szegények pedig mindig elég szegények lesznek, hogy akarjanak bérért dolgozni.
Facebook
Pinterest