Kapitalizmus
A földön, legalábbis én úgy tudom, két világ van. Egy kapitalista és egy szocialista. Mások a célok, más a tartalom, más az erkölcsi rend ott, és megint más nálunk.
A kapitalizmus körültekintően és gátlástalanul gondoskodik arról, hogy az emberek előtt rejtve maradjanak a társadalmi összefüggések.
Semmit sem tehetünk a világért, amíg a kapitalizmus el nem bukik. Addig is vigasztalódjunk egy kis shoppinggal.
Azt szeretem a kapitalizmusban, hogy mindig talál helyet magának - és az ellenségeinek is.
A karácsony csak egy hatalmas üzleti fogás, amit a kapitalista társadalom termel ki.
A termelés: hasznos jószágok előállítása. Az emberek pénzt adnak a termékért. A kapitalista ezért termel: mert pénzt kap érte. Nem azért, mert árúja hasznos. Ha százszor is káros, akkor is előállítja. Csak pénzt kapjon érte.
A kapitalizmusnak az örökös gazdasági növekedésbe vetett hite szinte mindennel ellentétes, amit az univerzumról tudunk. Egy farkasfalka rettentő ostoba lenne, ha azt hinné, hogy a birkaellátmány vég nélkül növekedni fog. Az emberi gazdaságnak azonban tényleg sikerült az újkor során exponenciálisan növekednie, köszönhetően egyedül annak, hogy a tudósok minden pár évben előálltak valami felfedezéssel vagy találmánnyal - például Amerikával, a belső égésű motorral vagy a genetikailag megtervezett birkával. Pénzt a bankok és kormányok nyomtatnak, de a fedezetét a tudósok adják.
A kapitalista és konzumerista értékrend egyazon érme két oldala, két parancsolat összeolvadása. A gazdagok legfőbb parancsolata: "Fektess be, forgasd a pénzed!" A többieké: "Vásárolj!".
Az etikák története szomorú mese gyönyörű ideálokról, amelyeknek senki sem bírt megfelelni. A legtöbb keresztény nem utánozta Krisztust, a buddhisták nem tudták követni Buddhát, és Konfuciusz komolyan kiakadt volna a legtöbb konfuciánustól. A legtöbb mai ember ellenben képes sikeresen megfelelni a kapitalista-konzumerista értékrendnek. Ez az etika olyan feltételekhez köti a Paradicsomba jutást, hogy a gazdagok maradjanak kapzsik, és minél nagyobb tőkét akkumuláljanak, a tömegek pedig engedjenek szabad utat vágyaiknak és szenvedélyeiknek - és vásároljanak egyre többet. Ez az első vallás a történelemben, amelynek a követői ténylegesen meg is teszik, amit kér tőlük. De honnan tudjuk, hogy cserébe tényleg megkapjuk a Paradicsomot? Hát láttuk a tévében...
A túlvilág, ami a középkori emberek életének értelmet adott, semmivel sem volt kevésbé egy káprázat része, mint a modern emberek által favorizált humanista, nacionalista és kapitalista értelmek. A tudós, aki azt állítja, az élete értelmes, mert növeli az emberi tudást, a katona, aki azt állítja, az élete értelmes, mert a hazája védelmében harcol, és a vállalkozó, aki egy új cég felépítésében találja meg élete értelmét, ugyanúgy egy illúzió rabjai, mint középkori megfelelőik, akik ezt az értelmet a Szentírás olvasásában, keresztes háborúk vívásában és katedrálisok felépítésében találták meg.
A kapitalizmus logikája idevágó törvények és azok szigorú betartatása nélkül sajnos zabolátlanul pörög.
Ahogy a világon egyre inkább teret nyer a fogyasztói kapitalizmus, könnyen lehet, hogy a globalizáció elutasítására irányuló kísérletek is egyre durvábbak és erőszakosabbak lesznek.
A kapitalizmus egyfelől materiális jólétet, másfelől spirituális összeomlást eredményezett.
A kapitalizmusnak az a sajátos hibája, hogy egyenlőtlenül részesít a javakban. A szocializmusnak az a sajátos erénye, hogy egyenlően részesít a nyomorban.
Az egész világ, szinte csak és kizárólag az anyagi önmegvalósításra épül, erről szól a kapitalizmus. Azt nevelik az új generációba, hogy az vagy, amit elérsz, annyi vagy, amennyi a pénzed, annyi vagy, amekkora a státuszod.
Facebook
Pinterest