Hiányzol
Nem csak a mulandó pillanatok hiányoznak, hanem a múlhatatlan élmények is. Amiket nem önmagában az idő adhat meg. Hanem az, aki értelmet ad a perceknek, óráknak.
Mikor látlak, mikor látlak, rózsám?
Mikor leszesz megint közel hozzám?
Vajjon mikor nézek már szemedbe,
Szép szemedbe, hetedik egembe?
Mi lesz velem, mondd?
Szemem fényét félelem fakítja,
mellkasomban buta álmok.
Karnyújtásnyira, mégis távol:
hiányzol az éjszakámból.
Tengernyi ember vehet körül, mégis magányos vagyok. Olyankor rád gondolok.
Nem akarlak és rád gondolok,
menekülnék és nem tudok,
nyugalom kellene, béke, csend,
de itt visszhangzol, idebent.
Azt hiszem, nem is veszek levegőt, amikor nem vagyunk együtt (...). Ami azt jelenti, hogy amikor hétfőn reggel találkozom veled, már hatvan órája nem lélegzem. (...) Amikor külön vagyunk, csak rád gondolok, és amikor együtt vagyunk, csak pánikba esem. Mert minden másodperc nagyon fontosnak tűnik. És mert annyira elveszítem a kontrollt, nem tudom visszafogni magam. Már nem is a sajátom vagyok. A tiéd vagyok, és mi lesz, ha úgy döntesz, hogy nem akarsz engem? Mert hogyan is akarhatnál úgy, ahogyan én akarlak téged?
Hiányzol nekünk, Anya! Mindig csak rád gondolok, és azt szeretném, hogy láthassalak és átölelhesselek, ahogyan te öleltél engem. (...) Gyakran arra gondolok, milyen lett volna, ha Isten úgy akarja, hogy velem maradj... Mindig ott van a lelkem mélyén, amit terólad tudok, mert én a te részed vagyok, és te én vagy. Szeretünk, Anya!
Minden nap és minden helyről hiányzol,
mert nélküled
nincs "másutt".
Ám legeslegjobban akkor hiányzol,
mikor ölelsz, mert mintha mást ölelnél.
Az égen egyetlenegy felhő sincs,
Az időjárás tökéletes,
Minden ugyanolyan maradt, csak te hiányzol,
Ez a szakítás, ez a valóság.
Egyedül, távol a világtól,
a fűben fekszem,
semmi gondom, csak hiányzol
minden percben.
Ha szerelmes vagyok, rád gondolok, mert hiányzol. Látlak, és hiányzol. Megfogom a kezed, és hiányzol. Átölellek, és hiányzol. Megcsókollak, és közben mégis hiányzol. Ölellek, az enyém vagy, s egy pillanatnyi gyönyör után, újra csak hiányzol.
Máris hiányzol. Minden veled töltött perc csak erősíti bennem a vágyat, hogy még több percet töltsek veled. Boldog vagyok veled. Olyan boldog, hogy azt talán már nem is szabad. Ezentúl ha a jövőre gondolok, nem azt mondom majd: "én ezt és ezt teszem", hanem azt: "mi ezt és ezt tesszük." És ez mindent megváltoztat.
Csak te hiányzol változatlanul, végérvényesen, mert még mindig szeretlek és ez a folytonosság csak megerősít érzelmemben.
Facebook
Pinterest