Emberi élet
Az emberi életnek (...) csak egy tavasza van. Ha elmúlik a tavasz, vissza nem tér többé soha!
Az emberi élet jóság, szépség, kegyetlenség, szívfájdalom, közöny, szeretet és még annyi minden más keveréke. (...) Egyszer megfontoltan, máskor meggondolatlanul, néha kedvesen, néha kegyetlenül viselkedünk. S mindez nem egy eszme, hanem tény.
Az emberi élet olyan, mint egy rövidke felvillanás. Úgy kellene élnünk, hogy akármit is csinálunk, szeressük. Ebben a múló életben az ember ostobasága, ha arra kényszerül, hogy olyat tegyen, amit nem szeret - csak azért, hogy szenvedjen.
Bukott író, bukott élet. Szeretem ezt a szót: bukott. Az emberi élet beteljesülése maga is bukás.
Minden azon múlik, hogyan nézzük azt az ezerarcú, ezeralakú furcsa valamit, amit emberi életnek nevezünk.
Milyen szörnyen törékeny is az emberi élet, egyetlen észrevétlen pillanatban elveszíthető, elég hozzá pár foknyi eltérés a helyes iránytól. A túlélés nem magától értetődő: összpontosítás és szerencse kell hozzá.
Egyenes vonalú történet nem létezik. Az emberi élet geometriája túlságosan tökéletlen és bonyolult, túlságosan torz az idő kacajától és a sors elképesztő útvesztőitől ahhoz, hogy helye legyen benne az egyenes vonalnak.
Aki az emberi élettel foglalkozik, akár a megmentésével, akár az elvételével, nem lehet előítéletes.
Sokan úgy tartják, az emberi élet is akkor teljes, ha képesek vagyunk a megtisztulásra, és ha rút környezetünk ellenére is meg tudjuk őrizni önmagunkat, s ha kell, újra és újra képesek vagyunk a megújulásra.
Mi másról szól az emberi élet a maga meztelenségében, mint a reményről? Mi másról, mint a szeretetről, amit az emberek, a világ legszerencsétlenebbje is, a legmeggyötörtebbek is, nyújtani képesek egymásnak?
A háború azért borzalmas, mert az emberi élet szentsége, értéke elé valamilyen más ügy, tárgy vagy eszme kerül!
Facebook
Pinterest