Pat Conroy
1945. október 26. — 2016. március 4. amerikai író
Azért írok, hogy megmagyarázzam magamnak az életem. Csak észrevettem, hogy mikor ezt teszem, mások is megértik a sajátjukat.
Ha van egy kis szerencséd, csak egy kicsike is, és teszed a dolgod, jó esélye van annak, hogy az egész világot megtaníthatod táncolni.
A férfiakról alkotott képe egyoldalú volt, de hiteles: a férfiak a nemi szerveik foglyai, a nők pedig a paradicsomba vezető kapu kulcsának birtokosai. A férfiak és nők kapcsolatáról alkotott elméletei brutálisan őszinték és állatiasak voltak, és egész életében kitartott mellettük.
Az egész élet összefügg. Semmi olyan nem történik, aminek ne volna értelme.
Születéskor a férfiaknak bizonyára pont annyi könnycseppet osztanak ki, mint a nőknek. Mivel azonban nekünk tilos könnyet ejtenünk, jóval a nők előtt halunk meg; a szívünk felmondja a szolgálatot, a vérnyomásunk az egekig emelkedik, vagy a májunkat felfalja az alkohol, mert nincs rá mód, hogy bánatunk tava túláradjon. Mi, férfiak, azért halunk meg, mert nem áztatja elég könny az arcunkat.
Egyenes vonalú történet nem létezik. Az emberi élet geometriája túlságosan tökéletlen és bonyolult, túlságosan torz az idő kacajától és a sors elképesztő útvesztőitől ahhoz, hogy helye legyen benne az egyenes vonalnak.
Az egész élete egyirányú utca volt. Képtelen megváltozni.
A legapróbb, legártalmatlanabb tett is azzal a következménnyel járhat, hogy a földre zuhansz, és kitöröd kezed-lábad. (...) Ez úgy van kitalálva, hogy ne vedd észre a jeleket. Láthatatlanok, szagtalanok, és nem hagynak semmi nyomot. Nem is érzed őket, amíg egyszer csak térden állva nem zokogsz elviselhetetlen súlyuk miatt.
Akkor nevetünk, amikor valami a legjobban fáj. Nevetünk, amikor mást nem tudunk tenni. A nevetés az egyetlen stratégia, ha kezd széthullani körülöttem a világ... Csak az olcsó pillanatok provokálnak könnyeket.