Boldogtalanság
Egyesek úgy élik meg a boldogtalanságot, mint mások a szerelmet: egyes-egyedül, borzasztó erővel, kibúvók nélkül.
A boldogtalanság lassan nő. Ott időzik az emberben, némán, alattomban. Táplálod, önmagad darabkáival eteted naponta - a boldogtalanság a hátsó kertbe zárt kutya, leharapja a kezed, ha hagyod. Idő kell neki, de végül teljesen átveszi az uralmat. És aztán a boldogság - ez a szó - csak néha érkezik el, és mindig úgy, mint egy hirtelen időváltozás.
A boldogtalanság újra meg újra visszatér (...). Ne hagyja elbizakodni a szívét! Soha nem lehet védett. Senki sem az.
A boldogságnak nincs jelen ideje. A boldogságnak csak múlt ideje van. Most tudom, hogy akkor boldog voltam, de akkor nem tudtam, hogy boldog vagyok. Csak a boldogtalanságnak van jelen ideje, igaz, ennek múlt ideje és jövő ideje is van. Ez nem igazság.
Megpróbálok megbékélni a hétköznapi életemmel. De az is lehet, hogy egyszer majd rájövök, mennyire kivételes dolog a hétköznapiság. Megpróbálom. Elgondolkodom rajta, pontosan mi kellene ahhoz, hogy jobban hasonlítsak egy elégedett emberhez.
A boldogtalanságot a legjobban olyan különbségként határozhatjuk meg, ami a képességeink és a várakozásaink között fennáll. Egy kétlabdás zsonglőrnek nem szabad megpróbálnia a háromlabdás zsonglőrséget, hacsak nem élvezi a próbálkozást.
Boldogság vagy boldogtalanság? Magam sem tudom. Csak egy dolog van, amit tudok. Ha jól meggondoljuk, az emberek lehetnek boldogok, és egyúttal boldogtalanok is.
Boldogságra és boldogtalanságra egyazon törvény érvényes: Máté törvénye arról, hogy akinek van, annak adatik, és bővelkedik; de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van. Sajátos elv arról, hogy egy bizonyos állapot megduplázza, megerősíti önnönmagát: amikor az ember boldog, mindig hátszele van, az emberek mosolyognak rá, munkát ajánlanak neki, pénzt kap vissza az adóhatóságtól, és csak azért nem nyer a lottón, mert a szerelemben van szerencséje. Ám akkor sem nyer a lottón, amikor fordul a szerencse, mert akkor meg, ugye elkerüli.
A félelem az igazi gyökere minden élőlény minden bajának és boldogtalanságának.
Úgy a boldogság, mint a boldogtalanság forrása, sőt bizonyos mértékig a szerencséé is bennünk magunkban van.
Civilizált boldogtalanság - minden boldogtalanság legrosszabbika. Szürke és sivár.
Facebook
Pinterest