Boldogtalanság
A boldogság és a boldogtalanság (...) a tanítómesterünk, akiknek segítségével a természet nevel bennünket.
A boldogtalanság egyet jelent a kudarccal. De végtére is mi a boldogság? Lehetséges minden ébren töltött percben boldognak lenni, napról napra, évről évre? Egyáltalán ér ez annyit, hogy törjük magunkat érte? Hogyan is értékelhetnénk a boldogságot, ha soha nem tapasztaltuk meg a fájdalmat? Néha azt gondolom, hogy azért olyan nehéz rálelni a boldogságra, mert rettegünk a szenvedéstől. Talán elfelejtettük a leckét, amit a lelkünk sötétjéből tanulhatunk meg. Hát nem arról van szó, hogy tudnunk kell megkülönböztetni a csillagot a ragyogásától? Hogy megértsük, milyen érzés a boldogság, amire oly buzgón törekszünk? Egy bánat nélküli élet olyan, mint egy szimfónia basszus nélkül.
Nagy akadály tornyosul az előtt, hogy kimondd: "Boldogtalan vagyok." Ez azt jelenti, hogy azt az időt, amit boldogtalanságban töltöttél, valójában nem élted meg, hanem vegetáltál. A vegetálás pedig döglődéshez vezet és végül megdöglesz.
Boldogtalanságod nem csak belső lényedet és környezetedet szennyezi be, de az emberiség kollektív pszichéjét is, amelynek elválaszthatatlan része vagy. Nincs az emberen kívül más életforma bolygónkon, amely negativitásával, kegyetlenségével mérgezné az őt tápláló Földet.
Boldogság. Hogy összezsugorodik az emlékezetben! Mint valami olcsó anyag a mosásban. Csak a boldogtalanságot lehet számon tartani.
A boldogságtól nem hal meg senki, de a boldogtalanságtól sem pusztulnak el.
Az igazsággal mindig jobb szembenézni. Semmi értelme a boldogtalanság elől a tények meghamisításával kitérni.
Boldogságunk nem csekély részben önmagunktól függ, s boldogtalanságunkat többször okozzák önhibáink, mint mások gonoszsága.
A boldogtalanság akkor ér véget, amikor nem égeti, nem marcangolja az embert a remény, a boldogtalanság egészen pontosan a remény, ha az ember már nem remél, akkor egészen tűrhetően érzi magát.
A boldog pillanatok tudatosítása garantált módszer arra, hogy magunk mögött hagyjuk a boldogtalanságot.
Nem érted, hogy az embernek a boldogságon kívül pontosan ugyanúgy, tökéletesen ugyanannyi boldogtalanságra is van szüksége?!