Idézetek a társadalomról
A társadalom torzulásának és a beteg társadalomnak az a jele, hogy mítoszok szerint él, és nem a racionalitás szerint.
Néha azt szeretném, ha "Vigyázat, törékeny" felirat lenne a homlokomra ragasztva. Néha azt szeretném, ha valahogy tudtára adhatnám az embereknek, hogy azért, mert olyan világban élünk, ahol nincsenek szabályok, és olyan életet élünk, ahol nincsenek törvények, másnap reggelre kelve még éppen úgy fáj, ami fáj.
Mellesleg a külvilág, vagyis az emberi környezet piszkosul ért ahhoz, hogy fokozza a nyomást másokon. Olyan gondolatokra, cselekedetekre késztesse a többi embert, amilyenek azoknak maguktól eszükbe se jutnának.
Az előítélet gyakran úgy kezdődik, hogy bizonytalannak érezzük magunkat. Ahhoz, hogy javítsunk a közérzetünkön, olyan emberek közelségét keressük, akik úgy néznek ki, úgy gondolkodnak, és úgy viselkednek, mint mi. (...) Holott bármely konvenció, bármely konfliktus, bármely háború mindkét oldalán csakis emberek állnak egymással szemben. A külső eltérésektől eltekintve mind ugyanazt akarjuk. Mindannyian békére, biztonságra vágyunk kívül és belül, és keressük a lehetőséget, hogy szeretetet adjunk és kapjunk.
Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.
Bizonyos dolgokhoz mindenki ért Magyarországon: hogyan kell tanítani, hogyan kell focizni, hogyan kellene az egészségügyet megreformálni. (...) Legjobban ahhoz értünk, amire van rálátásunk. Az atomerőműről öt perc alatt döntést hozunk, mert nem értünk hozzá, de a biciklitárolóról órákat vitatkozunk.
A birodalmaknak születésükkor még jó okuk van a létezésre. Mikor azonban megerősödnek, a célok elvesznek, s maradnak az üres rituálék.
Minden nemzedék kineveti a régi divatot, de vallásos áhítattal követi az újat.
Véges térben egy kritikus érték fölött a szabadság csökken, ahogy a létszám nő. Ez ugyanúgy érvényes az emberekre egy bolygó ökoszisztémájának véges terében, mint a gázmolekulákra egy lezárt edényben. Az embereket illetően a kérdés nem az, hogy hányan maradhatnak életben a rendszerben, hanem hogy miféle életet élhetnek azok, akik megmaradnak.
Az emberiség megszokta a szegénységet s nem is tud másként; erőteljes egyéniségek aztán időnként megmagyarázzák neki, hogy időszerűen milyen célból szegény, s ezt legtöbbször hálásan el is hiszi; de ez aztán minden.
A filmművészet fogja talán leginkább összeszoktatni, egymás megértéséhez vezetni a népeket és nemzeteket.
Igen, uraim, a regény: tükör, hosszú úton vándorol. Hol az ég kékjét tükrözi, hol az út pocsolyáinak sarát. És maguk erkölcstelenséggel vádolják azt az embert, aki a tükröt viszi? A tükör pocsolyát mutat, és maguk a tükröt vádolják! Vádolják inkább a pocsolyás utat, még inkább az útbiztost, aki tűri, hogy ott poshadjon a víz s megszülessék a pocsolya!
Gyilkos hajsza a percekért Megszakadni a semmiért Sok-sok ember túl sok bajával Az egész bolygó levert fajával Én nem tudom, hogy hogy lesz vége De ma nem érdekel, csak legyen béke Meg szerelem, bál, gitár, na meg a haverok Így lesz, ha itt még bízok.
Civilizációnk olyan földrajzi alapokon nyugszik, melyek hozzájárulásunk nélkül bármikor megváltozhatnak.
Ha lenne Isten, ezt a kort kihagyta volna a történelemből. Nem szívesen élnék a jövőben, mivel nincs jövőnk. Nyilvánvaló, miért lakhatatlan a többi bolygó. Mert azokon már jártunk. Ha kérdeznének, visszakéredzkednék Kung Fu-ce, Jézus vagy Zarathustra idejébe. De nem kérdeznek.
Facebook
Pinterest