Idézetek a társadalomról
Bolond lett a bölcsből, most a hazug az igaz, tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt.
S így lettünk megint hívőkké egy kis vargabetű után. Kezdetben volt: hiszek, tehát vagyok. Aztán, kis időre: gondolkodom, tehát vagyok. S most, véglegesen: hitelem van, tehát vagyok. Vagy egyszerűbben: pénzem van, tehát vagyok.
Sokkal szerencsésebbnek képzelek el egy olyan országot, amelynek népe nem ismeri tulajdon királyát, mint egy olyat, amelynek királya nem ismeri tulajdon népét.
A tizenkilencedik század lángelméiről sorra kimutatta az elemző lélektan, hogy őrültek voltak. És nem akadt, aki így tette volna fel a kérdést: Micsoda gyalázatos, embertelen század lehetett, aminek lángelméi sorra megőrültek?
Ma már úgy vagyok vele, hogy nem látok túl nagy különbséget a kávéházi apostol világmegváltó eszméi s egy új kormányprogram között.
Az emberiség holt fogalom. (...) minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket akasztanak és gyilkolnak, de szeretik az emberiséget. Bepiszkolják családi szentélyeiket, kirúgják feleségeiket, nem törődnek apjukkal, anyjukkal, gyermekeikkel, de szeretik az emberiséget. Nincs is ennél kényelmesebb valami. Végre semmire se kötelez. Soha senki se jön elém, aki úgy mutatkozik be, hogy én az emberiség vagyok. Az emberiség nem kér enni, ruhát se kér, hanem tisztes távolban marad, a háttérben, dicsfénnyel fennkölt homlokán. Csak Péter és Pál van. Emberek vannak. Nincs emberiség.
Bűntudatom van, hogy egyáltalán az emberi fajhoz tartozom.
Az egész világ egy nagy zavar, és te azt hiszed, hogy nem az. Senki nem tudja, hol vagyunk, mivel az igazság az, hogy nem vagyunk sehol.
Tudat alatt mindnyájukban ott él még a hajdani gyermek, hacsak a nevelés, a világ elszürkítő hatása máris ki nem ölte belőlünk.
A szegények és a középosztály zöme úgy véli, "ha sok pénzem van, azt tehetem, amit akarok és sikeres leszek." A gazdagok tudják: "ha sikeres leszek, azt tehetem, amit tennem kell ahhoz, hogy enyém legyen, amit akarok, beleértve a sok pénzt."
Amikor a rossz emberek összeállnak, a jóknak társulniuk kell, különben egyenként elbuknak, cseppet sem sajnált áldozatként egy hitvány küzdelemben.
Vagy létrehozod magadnak a jövődet, vagy az áldozatává válsz annak a jövőnek, amit valaki más létrehoz neked.
Vannak bizonyos sztereotípiák, amiket ráhúzunk a nemekre, ezáltal megfosztjuk az egyént a szabadságtól és a cselekvőképességtől.
A bölcselkedésben sokaknak gátul szolgált már a gazdagság, míg a szegénység szabad és ment a gondtól... Miért vonakodnál hát a szegénységet lakótársadul elfogadni, amikor az okos gazdag is csak ennek szokásait utánozza? Sok ember nyomorúságának nem vetett véget az, hogy gazdagságot szerzett, hanem azt csak másfajtájúra változtatta át.
Nálunk, ha valaki nem tolvaj: hát ostoba, s a becsület nem a becsületességben van; a becsület az, ha mások előtt kérkedhetik az ember.