Victor Hugo

Az emlékezés gyötri meg leginkább a féltékenyeket.

Az emberi szív... csak meghatározott mennyiségű kétségbeesés befogadására alkalmas. A szivacs is, ha egyszer teleszívta magát, egyetlen csepp vízzel sem fogad be többet, akárha egész tenger zúdul is végig fölötte.

A bagolynak semmi keresnivalója a pacsirta fészkében.

Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét, az első nap soha el nem múlik. Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel. Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha, a szív feketesége nem oszlik el soha.

A gonosz gondolatok kérlelhetetlenek, és tetté akarnak válni.

Ha az ember már rosszat cselekszik, cselekedje egészen. Őrület félúton megállni a fertelmességben. A végletes bűnnel együtt jár a hagymázos, tomboló gyönyör.

Ó, mily üresen kong a tudomány, ha az ember szenvedélytől túlfűtött fejjel, kétségbeesetten döngeti az ajtaját!

Haragjában éppúgy reszket az ember, mint félelmében.

Egyetlen csepp bor elég, hogy pirosra fessen egy tele pohár vizet. Ahhoz pedig, hogy csinos nők gyülekezetének átszíneződjék a kedélyállapota, nem kell más, mint egy még csinosabb nő megjelenése - kiváltképp, ha csak egyetlen férfi van a társaságban.

A női ösztönök hamarabb találkoznak, és hamarabb jutnak egyezségre, mint a férfiak értelme.

Ellobbant tűznek hideg az üszke.

Minden nagy népmozgalom - bármi is az oka vagy a célja - végeredményben mindig a szabadság szellemének ás medret.

A civilizáció mindenütt teokráciával kezdődik, és demokráciával végződik.

Az egymásnak bókoló tudósok ajka: mézes epével telt edény.

Az értelem, az erkölcs és a jellem bizonyos párhuzamban áll valamennyiünk egyéniségében, és töretlen folytonossággal fejlődik tovább, ha ugyan az élet nagy háborgásai nem térítik más irányba.