Victor Hugo

A király csak azt adja oda a népnek, amit a nép kitép a kezéből.

A filozófia mindent, a filozófus mindenkit magában foglal.

Semmi sem ingerli annyira kalandra az embert, mint az, ha lapos a pénztárcája.

Abban a szeszélyben, hogy önként lemondunk szabad akaratunkról, és alávetjük magunkat olyasvalaki szeszélyének, akinek erről sejtelme sincs: a játékosan csapongó függetlenség a vak engedelmességgel elegyedik. Valami átmenetféle ez a rabszolgaság és a szabadság között.

Semmi sem segíti elő jobban az ábrándozást, mint ha az ember egy csinos nőt követ, habár azt sem tudja róla, hová tart.

A nép kegye apály és dagály módjára változik örökkön örökké.

Az arany évenként tizennégy századrészét veszti vastagságának dörzsölés következtében. Ezt a tényt elkallódásnak nevezik. Ebből az következik, hogy a Földön forgalomban lévő ezernégyszáz millió aranyból évenként egymillió vész el. Ez az aranymillió porrá lesz, elrepül, atomokban lebeg, belélegezzük, megterheli, elváltoztatja, lenyűgözi és súlyossá teszi a lelkiismeretet, elkeveredik a gazdagok és a szegények lelkével; azokat kevéllyé, ezeket elvadulttá teszi.

Minden művész vágya, hogy egyszer tökéletesen kifejezze magát. A varangy, ha varangyot szül, tökéleteset alkot. Nem hiszitek? Csináljátok utána.

A sátánt rágalmazzák. Nem ő kísértette meg Évát. Éva kísértette meg a sátánt. Az asszony kezdte. Lucifer nyugodtan sétált a kertben, észrevette a nőt és azon nyomban sátán lett.

Olvasni annyi, mint táplálkozni.

Vágyaim vándorolnak Mindig feléd! Fogadd minden napomnak árnyát, tüzét! Üdvöm gyanútlanul és Mámorosan Hízelgő dalra gyúl és Hozzád suhan!

Mekkora üresség, ha távol van az a lény, aki egymaga betölti az egész világot! Ó, mennyire igaz, hogy, akit szeretünk, megistenül! Nem volna csoda, ha Isten féltékeny volna rá, ha nem volna bizonyos, hogy a mindenek atyja a világot a lélekért, a lelket pedig a szerelemért alkotta meg.

Ha egy nő beszél hozzád, azt figyeld, mit mond a szeme.

Egy bók olyan, mint egy csók fátyolon keresztül.