Victor Hugo
1802. február 26. — 1885. május 22. francia költő, regény- és drámaíró
A dráma tükör, amelyben a természet verődik vissza.
A kötelesség a jog fia; házfedeleink alatt úgy lakik, mint egy felséges komoly vendég.
Van erősebb a világ összes hadseregénél: az időszerű eszme.
Semmi nem idéz meg úgy egy emléket, ahogy egy illat.
Nincs erősebb, mint egy olyan ötlet, amelynek eljött az ideje.
Napóleon a hadsereg szóval az ajkán halt meg. Lamarque utolsó szava a haza volt.
A társaságbeli emberek akkor gyújtják ki szellemüket, mikor a zenit kigyújtja csillagait.
Barátaim, vigyázzatok; legyetek könyörületesek a nők iránt.
Nincs két ember, aki könnyebben tenne mély hatást egymásra és olvadna össze, mint egy öreg pap és egy öreg katona. Alapjában véve egyfajta ember a kettő. Az egyik a földi hazáért áldozta fel magát, a másik a mennyei hazáért; nincs köztük más különbség.
Balsorsból lesz a férfi, s jómódból a szörnyeteg.
Az erény nem lakhat együtt a bűnnel anélkül, hogy ne veszítene szentségéből.
Hosszu fütty fonja át füstezüst homlokát, karcsu, rőt háztetők s csengettyűk Párizsát.
Ha szeretünk, vagy szerettünk, ez elég. Ne kívánjunk többé semmit. Az élet kagylójának sötét redőiben más gyöngyöt nem találhatunk.
A jövő csak koldus kísértet, mindent ígér s nincs semmije.
Az ember hozzászokik a méreghez.
Facebook
Pinterest