Popper Péter

Festegeti az ember a szerelmeit, például, hogy milyen nagyszerűek, aztán mégis adysan végződik a dolog, és azt kérdezi: én téged szerettelek? Frászt, saját díszeimet raktam rád, és beleszerettem a saját díszeimbe.

Az a felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek sokféleségét és ellentmondásait.

Talán a három legnehezebb emberi feladat: elviselhető kamasznak, elfogadható betegnek és kellemes öregembernek lenni.

Otthona sokfelé lehet az embernek, hazája csak egy van.

Szerelemben, bármilyen férfi-női, szülő-gyerekkapcsolatban, a barátságban, mester és tanítvány viszonylatában aligha lehet nagyobb bűnt elkövetni annál, mint ha valaki hatalmat kovácsol a maga számára (...) a világ jobb megértéséből, titkok tudásából, szépségből, okosságból, szuggesztivitásból, illetve a másik gyengeségéből, gátlásosságából, csökkentértékűségi érzéséből, alázatából, rajongásából, biztonság kereséséből.

Haragjában gyakran olyanokat mond az ember, amit maga sem hisz, utólag csak megbánni tudja. El kell fogadni a megbánásokat. Sőt, egy idő után el kell felejteni a sérelmeket. Nem szabad őket naponta újra meg újra bemagolni.

Ne légy pukkancs! Az ember sok olyat mond dühében, amit nem gondol komolyan, mégis nagyon fájhat, örök nyomot hagyhat. Ne herdáld el könnyelműen, indulatból életed értékeit!

Ha két ember már nem tud megbeszélni fontos dolgokat, akkor az írásbeliség sem segít.

Ne utáld a fiatalságot, mert elmúlt, és ne gyűlöld az öregséget, mert eljött!

Akárhogy is van, minden kapcsolat érték, s ameddig lehet, megőrzendő ebben a rideg és egyre ridegebbé váló világban.

A jó nem az engedelmességet jelenti, hanem azt, hogy összhangban cselekszik saját meggyőződésével.