Müller Péter

Még egy szörnyeteg is álmodik rosszat - mert álmában tudja, hogy szörnyeteggé vált, s ez nincs jól. Ne hidd, hogy egy tömeggyilkosnak nincsenek iszonyú álmai.

Szellemi szemünk megvakult, isteni lényünk a tudattalan legmélyére süllyedt - így jelent meg a túl okos, túl önző, túl boldogtalan, túl hazug, túl racionális, túl magányos és egoista emberi faj a földön, melyhez mi is tartozunk. Nincs senki közöttünk - a szenteket is beleértve -, aki teljesen mentes lenne mindezektől.

A bölcset nem onnan ismered meg, hogy mindentudó, hanem onnan, hogy minden szava mögött ott van saját töröttségének és tökéletlenségének a beismerése. Tudja, hogy még egy Stradivari hegedű sem szól elég szépen.

Minden példaképemnek, akit követtem, magánútja volt. A világ régóta olyan beteg, hogy nem szabad közösséget vállalni vele. Csak annyira, amennyire a túlélésed érdekében feltétlenül kell. Neked is azt mondom: járj magánúton. A saját fényed világítson, mint homlokon a bányászlámpa. És a gyermeked homlokán is gyújtsd meg a saját lámpáját. És persze, fogjátok... fogjuk meg egymás kezét! Bármilyen veszett, hazug és elvetemült a világ - egyre többen lesznek a kevesek.

A konfliktusok azon a szinten, ahol keletkeztek - megoldhatatlanok. (...) Az életed értelme éppen az, hogy több légy, és emelkedj egyre följebb és följebb a sötétebb tudati világodból. A konfliktus pedig erre ösztönöz - mert megoldani csak bölcsességgel, megértéssel és szeretettel lehet.

A holt hit tartós, de úgy, mint egy múmia. Évezredekig is eláll. Üveg alatt, és nem szabad friss levegőt engedni rá, mert szétporlad. Az élő hit naponta képes megújulni.

A lelki sebeket két dolog gyógyíthatja - a fölismert igazság és az igazi szeretet. Beteg világ az, ahol soha semmi nem oldódik meg. Néha ezer év alatt sem. Ahol a hazugság nem lepleződik le, és a gyűlölet nem szűnik meg soha.

Azt kérdezed, mikor jön el a világ vége. Nem vetted észre, hogy régóta benne vagyunk már?

Mély meditációban megtudhatod, amit csak a halálban fogsz majd átélni, hogy éned csak egy földi szereped, tested a jelmezed, amelyet, ha végigélted a sorsodat, levetsz. És ráébredsz, ki az, AKI játszik benned. Érdemes megismerkedni vele. Csodálatos élmény!

Sérelmünktől nem könnyű szabadulni, mert ezer érzékeny idegszállal van belenőve a lelkünkbe. Ha húzták már fogadat, tudod, miről beszélek: akármilyen fájós az a fog - a tiéd! Nem szívesen adod.

Az embernek azzá kell válnia, amit meg akar ismerni. Fölfedezheted egy hangya szerveinek működését, sejtjeit ezerszeres, molekuláit tízezerszeres nagyításban láthatod, megfigyelheted viselkedését, szerveit ingerelheted, és kísérletileg sokféle módon vizsgálhatod - de hogy milyen hangyának lenni, azt nem tudod. Azt csak ő tudja. És az Isten.

Két titok van: A megismerhető - és a megismerhetetlen. Ez a két titok egymásban van, mint testben a lélek, magban az élet - vagy a világban az Isten.

Az életnek megvan a maga üteme. Üteme van a szívdobbanásnak, a pulzusnak, a lélegzetvételnek, gyorsuló és lassuló üteme a félelemnek, a várakozásnak (...), az évszakoknak és a napszakoknak, a magzat kialakulásának, a kivirágzásnak és a hervadásnak. Az Isten ezt gyárilag beállította. Ma a legtöbb szív összevissza kalapál, és a tüdőnk zavaros érzelmektől feldúlva zihál.

Lelked mélyén - Isten országában - most is béke van. Csend. Nyugalom. És boldogság. Csak nem tudod megtalálni.

Figyeld meg! Akik lázadást, háborút hirdetnek, lelkük legmélyén tudják, hogy veszteni fognak. Ettől a tudattalan félelmüktől állandóan hangosak, szerveznek, agitálnak, parancsolnak és szónokolnak - szüntelenül bele akarnak ráncigálni másokat abba a küzdelembe, amihez egyedül túlságosan gyengék, és amiről tudattalanjuk pontosan "tudja", hogy nem nyerhetik meg soha. Minél hangosabban és erőszakosabban agitál valaki, annál inkább biztos, hogy nincs igaza.