Müller Péter

Vigyázz, ha kijózanítasz egy embert, milyen hitet adsz neki helyette - hit nélkül nem tud élni senki.

Az embereket könnyebb meghülyíteni, mint meggyőzni őket arról, hogy meg vannak hülyítve.

Ha hozzányúlsz bárki hibájához, csakis akkor teheted, ha nem csupán könyörtelenül szétszeded, de össze is tudod rakni. Az ítélet szétszed, a szeretet összerak. De ha ott hagyod, ízekre szedve, olyan, mintha megölted volna.

Ölellek, olyan szorosan, amennyire csak bírlak, szeretlek, amennyire csak tudlak, és te is szeretsz, egész testedből, teljes lelkedből, a legtisztábban - és mégis vágyódunk egymásra, mintha messze lennénk, és sohasem tudunk egymással jóllakni... Az a felkavaró ebben az élményben, hogy nincs "beteljesülés"... Halandók vagyunk, az a baj! És ez egy halhatatlan érzés. És ezért mindig azt érezzük, hogy elveszthető.

Aki a sorsa útján jár, gyakran törvényszegő. Olyasmit tesz, amit sem apja, sem anyja, sem a társadalom nem helyesel. Ami miatt "nem nézi jó szemmel" a világ. Mégis megteszi, mert arra vezet az útja. Ilyenkor minden nevelésünktől kapott morális szabály érvénytelenné válik.

Idővel rájössz, hogy két lelkiismereted van. Az egyik, amit beléd nevelt a világ: ez a másoknak való megfelelés érzése. És a másik: a saját lelkiismereted, amely sohasem bán meg olyan dolgokat, amiket nem kell megbánnod. Még ha mindenki elítél érte, akkor se.

Ha felfedezed a középpontodat, még irányítani is tudod lelkedet és a körülményeidet. Onnan, önmagadból tudsz mindent megteremteni, megváltoztatni, jobbá tenni - mert ott él a Varázslód, aki belülről vezet, és ereje van. Manapság a legtöbb ember nem tudja ezt a titkot. Megfeledkezik önmagáról. Ezért van a párkapcsolatainkban és az életünkben annyi karambol.

Barátod, főnököd, szerelmed vagy a párod - tudd, hogy a középpont nem bennük, hanem benned van! Így vagy megteremtve - az igazi vezetőd önmagad vagy. Bármilyen szerelmes vagy, gyenge, gyáva, odaadó, félős vagy jóindulatú: a sorsod kocsiját te vezeted. Senki nem ülhet a volán mögé, csak te! Még a legjobb párkapcsolatban sem adhatod át a kormányt, a legjobb kezekbe sem, mert az önelfelejtés akkor is veszélyes, ha mások nem élnek vissza vele. Ez nem önzés, hanem az életről és a lelkedről való tudás: minden és mindenki a saját tengelyén forog.

Sohase tedd más kezébe a sorsodat. A középpont benned van - nem függhet másoktól sem örömöd, sem bánatod.

A szerelemnél hatalmasabb küzdelem nem létezik, éppen azért, mert a lehetetlent akarja: össze akarja hozni, egymásba akarja ölelni azt, ami mindig szétesik.

A szeretet nélkül kimondott bírálat és őszinte kritika még akkor sem igaz, ha egyébként igaz.

Isten spórolós. Még a trágyát is fölhasználja, hogy jó termésünk és finom kenyerünk legyen.

Minden útnak, még a tévútnak is, van egy olyan rejtett úti célja, aminek az utazó nincs tudatában.

Sok öreg párban látom még csillogni az örök szerelem fényét. Kivillan a megszokás, az elfáradás, a sorsközösség hétköznapi homályából. Még mindig fogja a kezét. Még mindig rá tud pillantani úgy, mint szerelmes. Messziről néz már ez a tekintet - de ugyanaz.