Müller Péter

Az igazi harcost nem foglalkoztatja a nyerés vagy vesztés gondolata. Ellenfelét fogva tartja a győzelem éhsége és a vesztéstől való halálos rettegése - de ő szabad. Nagy előny!

Ha felkel a nap, minden látható lesz. Nemcsak a szép - a ronda is. A tudat fényében előtűnnek a gyengeségeid, riasztó hitványságaid is... De nem baj! Legalább látod, mit hazudtál magadnak a homályban, mi betegített meg, és rájössz, hogy a Fény erősebb, mint a sötétség.

A gyerek nevelését kínaiul úgy hívják: "ki meng". Azt jelenti, hogy felfedni azt, ami el van rejtve benne.

Nem tudjuk, hogy életünk tervét már jóval a születésünk előtt elkészítettük. Éppúgy nem tudunk róla, ahogy testünk sejtjei sem tudnak a beláthatatlan múltból hozott emlékek genetikus kódjeleiről, amelyek működtetik. Meditálj ezen, mert biztos másképp gondolod.

Vágyainkkal, hitünkkel és tévhitünkkel, de főleg a tudattalanunkba rejtett "életképzeletünkkel" formáljuk magunkat és szüljük meg a jövendőnket.

Aki az önismeret útjára lépett, sohasem okolja a másikat a saját rossz közérzetéért. Ha valaki például kihozza a sodrából, nem fogja gyűlölni ezért, hanem megkérdi magától: - Miért vagyok én kihozható a sodromból? És ha diktatúrában él: - Miért vagyok én elaljasítható?

Aki önismeret nélkül bármiféle vallásos vagy spirituális útra tér, ki van téve annak a veszélynek, hogy egész életét elejétől végig elhazudja. Hiába él.

A gyengeség nem természete a lelkednek, hanem szerzett tulajdonsága. Negatív érzések, gondolatok és lustaság eredménye. Amikor "elhagyod magad". Igazi természeted isteni és erős. Erre akkor döbbensz rá, amikor "erőt veszel magadon".

Önmagunk megismerése egyben önmagunk legyőzését is jelenti.

Az igazi harcosnak nem félelmét, hanem énjét kell legyőznie. Ő az, aki fél benne.

Isten nem egy láthatatlan égi hatalom, hanem legbenső valóságunk. Felismerése nem betűkön és tanításokon, hanem a legmélyebb önismeretünkön múlik. Nincs olyan ember, aki Istenről a maga mélyen eltemetett "ösztöneivel", félelmével, boldogtalanságával, hiányérzetével ne sejtene valamit.

Ha belenéze egy oroszlán szemébe - és ezt csak akkor mered megtenni, ha rács mögött van -, nem csak mellbe vág a tekintete, de az a benyomásod támad, hogy ez a lény teljesen tisztában van önmagával. Tudja, hogy oroszlán. A majom nem biztos benne, hogy majom.

Bizonytalan pillanatokban érlelődik a lelkünk, és tanuljuk meg értékelni a másik ember másságát.

Az, hogy mindig nekem van igazam, biztonságot ad. Helyzet-öntudatot. Kapaszkodót. Önérzetet. (...) Rádöbbenni arra, hogy ez csupán önigazolás: a legnagyobb bátorság.

A szétszórtság az Istentől való eltávolodás tünete. Isten ugyanis a "középpontunkban" lakik. Mai világunk gondoskodik róla, hogy figyelmünket szétszórja, hogy sohase tudjuk meg, kik vagyunk, miért élünk és hová rohanunk.