Müller Péter

A jó barátsághoz kell valami lelki rokonság. Nem a jellem, nem a világnézet, hit, közös eszme, műveltség vagy az érdeklődési kör az, ami igazán összeköt bennünket, hanem a lelki rokonság.

Játsszál. S mint az istenek, légy derűs, és főleg sokat nevessél! Azon is, ha elesel, akár egy tócsába is, tudd, hogy minden lepereg rólad, szárnyaid megszáradnak.

Nem végérvényesen vagyunk ideítélve, hanem átmenők vagyunk. A legbölcsebb emberek semmit sem vettek túlságosan komolyan. Főleg önmagukat nem. Kezük laza volt, léptük táncos, és akkor érezték jól magukat, ha önfeledtek voltak. Nem ragaszkodtak semmihez, mert tudták, hogy itt semmi sem a miénk.

Csak akiről leperegnek az esőcseppek, az tudhatja, hogy meg is lehet száradni.

Az embernek nem csak lábai, hanem szárnyai is vannak, és amíg nem nyitja ki, és nem tanul meg nem csak járni, de repülni is, addig csak fél ember.

A legboldogabb és a legmegrendítőbb élmény a szerelem, mert olyat akar, amiről tudja, hogy van - mégis lehetetlen. (...) Átéljük a találkozás semmihez fogható eksztázisát, ugyanakkor tudjuk, hogy ez nem maradhat így: itt, a Földön semmi sem örök.

Még amikor ölellek, akkor is kereslek! Hiába szorítlak magamhoz, bármilyen szorosan, sohasem vagy az enyém. (...) A kétgyökerű láng sohasem lesz egy, és két lélek és két test csak az út végén lesz Egy. Addig maradunk külön, te és én.

Ez a legtöbb. A vidám szív. A laza lelki tartás. Az embernek az a legfőbb bölcsessége, hogy nem aggodalmaskodik, mert tudja, hogy mindennek oka van, és erejét olyan világból kapja, ahol nincs aggodalom.

Minden más elszakad, megrozsdásodik, tönkremegy, megszűnik, de a szeretet - ha igazi - maradandó kapcsolatot jelent.

Egyik ember a másikat önmagától nem tudja megváltani. Segíteni lehet, várni lehet, remélni lehet, dörömbölni lehet, kaparni kívülről a falat lehet, enyhíteni is lehet jósággal, odaadással, áldozattal és megértéssel a másik kagylóba zárt életét, de ha nem képes kitörni, nem lesz igazi találkozás.

Magányod falát csakis belülről lehet áttörni. Senki kívülről bemenni nem tud hozzád, ha nem nyitsz ajtót neki.

Hitet, erőt és önbizalmat nem lehet adni. Az van - csak rá kell ébredni.

Szétrombolni valamit egy pillanat műve - de megépíteni már csak sok esztendő fáradságos munkájával lehet.

Tudd, ha valami fáj, hogy ilyenkor nemcsak a múltadat temeted, hanem a jövődet is szülöd éppen. A fájdalom ördöge az kiáltja benned: "Ez örökké így marad!" Te pedig tudd, hogy hazudik. NEM MARAD ÍGY!

Nem igaz, hogy a szeretet olyan, mint a magányos virág illata, és akkor is árad, ha nem jár arra senki. Nem! A virág azért illatozik, mert vár valakit!