Müller Péter

Mindenkinek az életében lehet egy olyan ingatag pillanata, amikor az ember erősebb lesz benne, mint az üzletember.

Roppant nagy művészet egy kapcsolatot összetartani.

Nincs olyan párkapcsolati tanács (...), amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek.

Akihez csak hozzáérsz, vagy lerántod magaddal, vagy fölemeled.

A harcos nem érzelmileg szereti az ellenfelét, hanem univerzálisan. Egységet alkot vele. Saját erőkörébe vonja, s mintha önmagával táncolna, együtt pörögnek. És nemhogy félne tőle, hanem éppen ellenkezőleg: félti. És felelősséget érez a sorsáért. Célja a védelem, de tudja jól, hogy a harc során a Sors törvényeibe nyúl bele. Akár nyer, akár veszít, magára veszi a tett súlyát. S ha nem az egyetemes igazság - vagyis a szeretet - nevében cselekedett, függetlenül attól, hogy ő hal meg vagy az ellenfele: a felelősség az övé.

Tüzet rakni a jégmezőn, hogy melegedjünk körülötte - ennyit tehetnek értünk a mamák.

Ne feledd, hogy a szeretet: világháló. Mindenhová elér, mindenhol van, időt és távolságot nem ismer. Érzékenyebb, mint testben az idegpályák hálózata, egyetlen érintésre összerándul az egész.

Vezérlő csillag nélkül nem lehet jól élni, de meghalni se.

Vajon mikor tudja meg a baba, hogy anyjának jólesik, ha ő rámosolyog?

Ha józanul nem hiszel semmiféle istenben, most mégis ott motoszkál benned valamiféle hála - ajándékot kaptál, és nincs kinek megköszönni.

Új világ kell, ahol az uralkodó eszme nem az érdek, hanem a szeretet lesz.

Két világ határán élünk. A régi recseg-ropog. Több ezer éve, de ma már tarthatatlan. Mindenki tudja. A másik most van születőben. Trónfosztás történik, az élet alapjait felforgató lázadás, kétségbeesett ragaszkodás a hatalomhoz, gazemberség, hazugság, kapkodás és eszelős száguldás nem létező síneken a szakadék felé - és ugyanakkor szabadságharc és üdvtörténet. Az "anyák kora" van születőben.

Elsősorban azonban mindannyian Emberek vagyunk. Csak aztán lehetünk férfi és női emberek.

Isten mindkét nemet magában rejti.