Müller Péter

Az ember sohasem azt hallja, amit mondanak neki, hanem amit a szívével lefordít magának.

Igazi tudásunk elsüllyedt kincsként hever lelkünk tengermélyén (...) elsősorban azért, mert más a felszín és más a mélység törvény világa.

Az odaadás művészete éppoly nehéz és csodálatos, mint a nem odaadásé. A kettő nincs külön: egyszerre tanuljuk meg.

Ha csak önmagamban hiszek, de a felém nyújtott kezekben nem: lezuhanok. (...) Rossz egyedüllét az, amikor senkiben sem bízunk. Ez a terméketlen, rideg csontmagány. A sivár egyedüllét.

Mérhetetlen gazdagságot hoz magával minden ember. Erőt és hajlandóságot, képességet és gubancot, lehetőséget és lehetetlenséget rejt magában minden lélek.

Amit mi sajátos jellemnek látunk, ott lappanganak a nevelhető és nevelhetetlen tulajdonságok, minden szabadsága és áthághatatlan korlátja egy leendő életnek.

Tisztelni kell a gondokat, a fájdalmakat, az életnek azokat a területeit, ahol a dolgok nem mennek simán.

Ki az, akihez hűnek kell lennünk? (...) Ebben a rohanó életfolyamban, amelybe csecsemőként csöppentünk bele, és öregként csapódunk majd a partra valahol, miközben mellettünk sodródó társaink előbb-utóbb lemaradnak, elmerülnek és elúsznak - ebben a szüntelen áradásban, ahol eltűnnek a régiek és új szereplőket hoz elénk az élet, hogy megismerjük, megszeressük és elfelejtsük őket... szóval hol van itt a hűség?!

Minden jó emberi kapcsolatnak a titka a kölcsönösség, a nyíltság. Ahhoz, hogy te megnyílj előttem, nekem is meg kell nyitnom magam. Olyan nincs, hogy én páncélban járok, és te meztelen vagy.

Aki szárnyatlanul él a viharos, ködszürke Időben, nem tehet mást, mint vár - várja a jobb világot, s a partot. Így élünk. Jó azoknak, akik várni tudnak még - mert sokan már nem is várnak, egyáltalán.

Minden, ami megvalósul, vagy ahogy mondjuk: "létrejön", magán viseli a mulandóság savanyú izzadtságszagát.

A valódi öröm belülről jön. Ha kívül keresed, azt jelenti, hogy magadat nem találod. (...) Jól akarom érezni magam, s ezért ide-oda kóborolok, fecsegek, szórakozok, hogy benső nyugtalanságomtól megszabaduljak.

Az egységet meg lehet bontani - de törvényszerűen helyreállítja magát. Jó példa erre a mai ökológiai helyzet - mohó, önző, szeretetlen célból ki lehet rabolni a Természetet - csakhogy ennek a következménye, hogy a Természet a lázadó embert visszarántja. A víz elnyeli, a tűz elégeti, szomját nem oltja, mérgezett levegőjével beteggé teszi. Minden önző tettünk, amellyel megsértettük a szeretet egységét, visszahatást szül. Ez a karma. Megtanulni, hogy fájdalmat okozni fáj. És kifosztani a világot: nyomor. És rossznak lenni: rossz. És ridegnek lenni: megfagyás. És önzőnek lenni: elhagyatottság. És nem szeretni: félelem és halál.