Mark Lawrence

Az értelem színlelésébe csomagoljuk vad és titokzatos világunkat. Tudománnyal és vallással fedjük be a felfogóképességünkben tátongó űröket, és úgy teszünk, mintha rendet csináltunk volna. És többnyire be is válik ez a tettetés.

Az emberiség őrültekre és gyávákra oszlik. Személyes tragédiám, hogy olyan világba születtem, ahol az ésszerűség jellemhibának számít.

Igen, fel kellene nőnöm, és igen, fel is fogok, de erre holnap is lesz idő. Ma élni akarok.

Először próbáljuk ki az őszinteséget. Ha túlságosan fölidegesít, még mindig rátérhetünk a hazugságokra.

Az értelem egyre bonyolultabb önigazolásokat szül. (...) De a lelked mélyén igenis tudod, mi a helyes és mi a nem. Mindenki tudja, hiába töltenek éveket azzal, hogy eltemessék magukban ezt a tudást, szavak, gyűlölködések, kéjvágyak, bánat és bármi egyéb tégla mögé rejtsék, amikből az életüket felépítik. Tudod, hogy mi a helyes (...). Ha eljön az ideje, tudni fogod. De a tudás sosem elég.

Az istenek időrendben ragadnak el bennünket.

Történetekből áll az életünk. Van, amelyik egyre dagad, ahányszor továbbadják, mindig nagyobb lesz. Van, amelyik csak közted meg az istenek között hangzik el, halkan, napjában, de ezek is megnőnek, és ugyanolyan vadul megráznak.

Gondolom, még a bölcseknek is nehéz megállniuk, hogy ne fitogtassák a bölcsességüket.

Az élet az idegeire tud menni az embernek; ha túl sokat tudunk róla, elrontja a mókát. Ezért van, hogy a fiatalság a legboldogabb korszakunk, mert akkor boldog tudatlanságban lubickolunk.

A győzelem csak akkor az igazi, ha totális.

Jobb, ha ülve esik csorba az ember méltóságán.

Mindig az volt a véleményem, hogy ha már gyávának születtél, hát abban kell kitűnni. Apám mindig is arra intett, hogy mindenben jeleskedjünk. A gyávaságban jeleskedni azt jelenti, hogy gyorsan valljunk szégyent. Ha el akarsz szaladni, indulj előbb, mégpedig abba az irányba, amerre éppen nézel.

Bármit csinálsz veszélyes helyzetekben, az a lényeg, hogy gyorsan csináld.

A szégyen az, ami végez velünk. A szégyen az, ami megbéklyóz, amit a legnehezebb elcipelni a csattérről.

Kiabálni, azt tudok. (...) A gyáva ember túlélésének művészete alapvetően abból áll, hogy nem szabad kimutatni a gyávaságot. Végig kell tudni hepciáskodni a veszélyes szituációkat, és ebben nagy segítség a hatékony kiabálás.