Mark Lawrence

Minden béklyót le lehet rázni, minden tövisből kiszakíthatjuk magunkat. Mindössze fájdalom kérdése, meg azé, mit hajlandó föladni érte az ember.

A sérelem átcsordul más sérelmeken, akár a víz a köveken. Nem lehet előre látni, tudni, kit érint majd meg, és kin kerekedik fölül.

Gyakran a legegyszerűbb dolgok taglóznak le minket. A hatalomról és dicsőségről dédelgetett kis álmainkba bepofátlankodó mindennapok végeznek velünk.

Ha a félelem és a büszkeség között ingadozik az ember, hiába tudja, hogy a félelem fog győzni, azért a büszkeségét sem ereszti.

A részleges igazság mélyebbre vág, mint a hazugság.

A múlt idegen ország, már nem felelek azért, ami ott történik. A kor feloldozza az embert a bűnei alól.

A fájdalom sohasem hiábavaló.

Ha valaki állandóan elfojtja azokat az értelmetlen ösztönöket, amelyek arra indítják, hogy vakmerően veszélynek tegye ki magát, az előbb-utóbb problémát okozhat. Még a legjózanabb és a legkiegyensúlyozottabb embernek is csak saját korlátozott tere van az ilyen nemszeretem érzelmek tárolására. Ha folyton elpakolod őket, betömöd az agyad hátuljába, eljön az a pont, amikor még egyet be akarnál szuszakolni, de a szekrény tele, a zár hirtelen eltörik, az ajtó felpattan, és minden rád ömlik belőle.

Egyesekben olyan vadul lobog a bosszúvágy, hogy egyik veszélyből a másikba sodorja, jóformán elégeti őket ez a mindent túlragyogó fény, vakká teszi őket a veszélyre, süketté az óvatosságra. Van, aki bátraknak nevezi az ilyeneket. Én bolondnak nevezem őket.

Csak a bolondok ugranak fejest az ismeretlenbe.

Nem vagyok se tudós, se feltaláló, de rémlik, hogy a dolgok fizikája nem különbözik nagyban az élet fizikájától. A semmiért semmit se kapunk, s ha sokat akarunk kivenni, sokat is kell betennünk.

Ilyenek vagyunk. Adjanak meg mindent, amit kérünk, és rögtön rájövünk, hogy az túl sok.

A gyermeki reményeket a felnőttek nem tudják elképzelni. A két karjukban hordják törékeny álmaikat, várva, hogy a világ elgáncsolja őket.

Csodálatos dolog a félelem. Nem csak gyorsabban tud tőle futni az ember, mint hitte volna, hanem a várhatónál sokkal nagyobb erővel is felruházza.

Ígértem és hazudtam én épp eleget életemben, s az egyetlen különbség az volt, hogy melyik oldalról nézte az ember.