Gabriel García Márquez

A gyerek iránti szeretet nem a vérből fakad, hanem a gondozás közben kifejlődött barátságból. 

Az emberiség ugyanúgy, mint a hadsereg a hadszíntéren, leglassúbb egységeinek sebességével halad előre.

Ne feledd, hogy a jó házasságban nem a boldogság, hanem a stabilitás a lényeg.

Ha a szerelem ölne meg, nem fájna a halál.

Légy te, vagy légyen bárki más, igen rövid idő múltán halottak lesztek, s azután pedig semmi sem marad meg belőletek, még a nevetek sem.

Mondj igen(...) Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha aztán megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál.

Hihetetlen, hogy milyen boldog tud lenni az ember annyi éven át, a sok marakodás, a sok cirkusz közepette (...), és közben azt sem tudja, hogy ez most szerelem-e, vagy sem.

A nők nem annyira a kérdésekre figyelnek, mint inkább a kérdések rejtett indítékaira.

A gyengék soha nem fognak bejutni a szerelem birodalmába, mely zord és irgalmatlan, (...) a nők csak a határozott és elszánt férfiaknak adják oda magukat, mert tőlük kapják meg az olyannyira áhított biztonságot, amely nélkül nem tudnak szembenézni az élettel.

Újabb és újabb sérelmeket forgattak ki a mélyből, régóta beforrott sebeket téptek fel, új sebeket ütöttek, és mindkettőjüknek rá kellett döbbennie a fájdalmas igazságra, hogy a házasélet harcmezején eltöltött hosszú évek alatt jóformán csak a haragjaikat terelgették ide-oda.

A szerelem az emberiség nagy, közös érzése, és bármi rossz, ami egy szerelemben történik, az a világ összes többi szerelmének is árt.

Az életemben az a legijesztőbb, hogy élek.

A démonoknak akkor se higgyünk, ha igazat mondanak.

Amit már eltáncoltál, azt senki se veheti el tőled.

Ahogy a valóságban megtörtént dolgokat el tudjuk felejteni, az is lehet, hogy néhány olyan dolog, ami sohasem történt meg, úgy él az emlékezetünkben, mintha megtörtént volna.