Gabriel García Márquez

Az elnyomásra, a fosztogatásra és az elhagyatottságra van egy válaszunk: az élet. Se az özönvizek, se a járványok, se az éhínségek, se a természeti csapások, de még a századok végtelen sora óta tartó örök háborúk sem tudták csökkenteni az életnek a halállal szemben keményen kivívott előnyét.

Miért van az, hogy az eredetiséget, amelyet irodalmunkban fenntartás nélkül elismernek, mindenféle ravasz érvekkel elvitatják a társadalmi változásra irányuló olyannyira nehéz próbálkozásainktól?

Az élet megpróbáltatásai nem mindenkit sújtanak egyformán.

Mindig is úgy hittem, hogy mi, írók, nem a tehetségünk miatt lettünk írókká, hanem annál a szerencsétlen körülménynél fogva, hogy nem lehetünk mások, mint amik vagyunk, és hogy magányos munkánk se több viszonzást, se több előjogot nem érdemel, mint amennyit a suszter kap azért, hogy cipőt csinál.

Az írói mesterség talán az egyetlen, amely annál nehezebb, minél régebben gyakorolja az ember.

Ha valaki kockáztat, tudja, mit tesz kockára. És ha valahol hiba csúszik a számításba, ott valami előre nem látott, az embertől független ok van.

A költészet az ember létezésének egyetlen konkrét bizonyítéka.

Ha nem mászol bele a politikába, majd a politika mászik beléd.

A világot a nők tartják fenn, mi, férfiak történelmi brutalitásunkkal csak összeziláljuk

A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.

A szívnek több szobája van, mint egy kuplerájnak.  

Mi, férfiak az előítéletek szerencsétlen rabjai vagyunk. (...) Ha viszont egy nő elhatározza, hogy lefekszik egy férfival, nincs az a kerítés, amit át ne ugrana, nincs az a vár, amit le ne rontana, nincs az az erkölcsi meggondolás, amivel ne törölné ki a fenekét: nincs az az Isten, aki számítana.

Egyszer az ura mondott neki valamit, amit ő nem tudott elképzelni: az amputált embereknek továbbra is fáj, zsibbad, viszket a nem létező lábuk. Így érezte magát ő is az ura nélkül: ott érezte maga mellett, pedig már nem volt sehol.

Csak egy dologra vágyom az életben: ha lenne valaki, aki megért.

A házassággal az a baj, hogy (...) minden éjjel véget ér, és minden reggel újra fel kell építeni, még reggeli előtt.