Fodor Ákos

Remélem: igen? Remélem: nem? - Tudom: úgy lesz jó, ahogyan lesz.

Legtöbbnyire szebb be- és kicsomagolni, mint élni vele.

Én nem tudom, hogyan kell. Bármit. A "dolgokat". Csak van, hogy sikerül (nem is kevésszer) - de, hogy is mondjam? n e m: nekem. Hangszer ne legyen büszke a zenére.

Apránként vesszük, mit másnak csak egyszerre adhatunk oda.

Noét se nagyon szerethették, akik nem ácsoltak bárkát.

Én kevesekhez tartozom - de legalább keveseknek is.

Ne terítsetek. Ne bontsatok ágyat. Csak búcsúzni jöttem.

Az megrontás, ha gyönyörre tanítasz, vagy ha bűntudatra?

Az élet úgyis mondja önmagát; rohan a rohanás, árkon-bokron át. - Ám, ha a Világ szólalhat meg benned: állj meg. Hajts fejet. Hangjának adj nyelvet.

A legdrágábbat, a legkedvesebbet, az egyetlent, mi valóban Egyetlen indulás előtt léggömböd kosarában találod. És mindig, hajszál- pontosan ennyi, sőt: ez a túlsúly Választhatsz.

A rés méretén múlna, hogy amit látsz: azt nézed, vagy lesed?

Asszony és férfi becsülje egymásban a Gyufát, a Mécsest.

Érd be a gyönggyel: ne kérd a kagylót.

Tükröt és órát csakis antik-korában néznek magáért.