Fodor Ákos
bocsánatot kér azért, amilyen máskor.
A jég meg az ég szikrázva simul össze, a szél se beszél: por-hóval kergetődzve játszanak - mert szabad... E fényes-boldog pusztaságban nincs hazug szó: tisztaság van; senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz, itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz!
A más élete Hozzá-szólhatok; bele-: nem.
Egy-egy nyugodt pillanatot életemben ha még kapok: jutalom, amiért - bár mit se várva - időzöm, mint rózsa árnya a falon.
Rács? fal? bástya? torlasz? nem véd meg magadtól! - Amit másról mondasz: az is csak rólad szól...
- Tudsz játszani? - Tudok. - És szeretsz is? - És szeretlek is.
Nem emlékszem rá, Azt hiszem: hihetetlen, felejthetetlen.
Szerelemtől álmatlan forogtam hajnalig - akkor megszámoltam, hogy orrában két luk van. Mosolyogtam és elaludtam.
Valami árnyék megtaposta árnyamat - nehezteljek rá?
Szeretett, míg csak tanultam tőle. Utóbb irigyelt s gyűlölt.
Kik mindent adtok: adjátok meg, Istenek, hogy tévedhessek.
Facebook
Pinterest