Babits Mihály

Isten elménket bezárta a térbe. Szegény elménk e térben rab maradt: a kapzsi villámölyv, a gondolat, gyémántkorlátját még csak el sem érte.
Én, boldogolván azt a madarat ki kalitjából legalább kilátott, a semmiből alkottam új világot.

Angolhon. Hidak és ködök. Sok kormos kémény füstölög. Kastélyok, parkok, lapdatér, mért legelőkön nyáj kövér.

Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt.

Szerelemben egyesültünk, mint folyammal bús patak. Testem teste, vérem vére: mi vagyok én nélküle?

Nem akartál meghallgatni pedig vággyal hítt a kéj most már látod meghallgathatsz itt a hüvös, itt az éj.
Nem akartál meghallgatni Láttad hogy a vérem ég most már látod meghallgathatsz mert a szívem csupa jég.

Jó volna rád nevetve nézni a legjobb volna rád se nézni
Jó volna lenni illedelmes Jó volna nem lenni szerelmes
Jó volna erről nem beszélni a legjobb volna nem is élni.

Görnyedt szerénység, kishitü pórerény ne nyomja lelked járomunott nyakát: törékeny bár, tengerre termett, hagyj kikötőt s aranyos középszert s szabad szolgájuk, állj akarattal a rejtett erőkhöz, melyek a változás százszínű, soha el nem kapcsolt kúsza kerek koszorúját fonják.

Az édes tiszta tűz, mely kedvesed szemében oly szelíden ragyog, az áldott enyhe tűz, mely bárkinek öröm, tenéked átok épen, mi mást mulatni vonz, téged tépődni űz, mi másnak lelket ád, tenéked lelked rágja, kínpadi láng neked, mi másnak szent sugár.

Egész világunk mind csupa látomás, folytatott álom, lassú lidércnyomás.

Egy kiváló költőt vagy írót olvasva, lelked a költő lelkével együtt fut, lát és dolgozik. Ujjongva fut hegyeken, mezőkön és változatos messze tájakat lát. De csak akkor, ha követni tudod a költőt, elképzeled metaforáit, megérted célzásait: máskülönben olyan vagy, mint a vak ember a legszebb vidékeken. Stilisztikailag műveletlen embernek a legszebb könyvek mintha idegen nyelven volnának írva.

A múlt nem halt meg, hanem hat reánk; él testünkben, lelkünkben; egész valónk az egész múlt eredője; minden jelen pillanat magában foglalja az egész múltat, és valamit ad hozzá.

Vannak dolgok, melyek keserűbbek kimondva, mint érezve.

Tudni akarsz? Tanulj meg látni. Minden ismeretedet kívülről kaptad: semmi sincs lelkedben, ami nem volt meg előbb érzékeidben.

Az ember szavakkal gondolkodik, és szavakkal cselekszik. A művelt ember gondolatokkal küzd, szavakkal csatázik. A leghatalmasabb fegyver a gondolat és a szó. A történelem: gondolatok csatái, s gyakran szavak győzelmei.

A lélek olyan, mint egy tiszta lap, melyet a világ ír tele, vagy inkább mint egy üres kancsó, melyet a világ tölt meg színes boraival. S ha nincs két egyforma lélek, vagyis ha minden embernek külön egyénisége van, az egyrészt azon alapul, hogy nincs kettő, aki ugyanazt a világot látná, másrészt, hogy nincs kettő, aki ugyanúgy látná a világot. (...) Mindenikünk lelkében a világ tükröződik vissza, de mindenikünkben másként tükröződik. S a lélek maga, az egyéniség nem egyéb, mint a világnak egy sajátságosan színezett tükörképe.