Babits Mihály

Én maradok: magam számára börtön, mert én vagyok az alany és a tárgy, jaj én vagyok az ómega s az alfa.

Magányosság vitéze, magam ellen vitéz, barangoló borongó, ki bamba bún borong, borzongó bús bolyongó, baráttalan bolond.

Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, igy lettem, ami lettem, mindentől elhagyott.

Akinek egész lelke seb, annak az őszinteség keserves lelkiismeretesség.

Sajátságos dolog, hogy az utánzókat éppen az utánozhatatlan egyéniségek vonzzák legjobban.

Szenvedésre lettünk mi. Szenvedni annyi, mint diadalt aratni.

Minden vágyad az Isten szava benned mutatva, hogy merre rendelte menned.

Rosszkor születtünk s nincs mód újralenni.

Ami meghalt, nincsen eltemetve, mit megtagadtál, nincsen elfeledve...

Úgyis lelkem puszta táj, hol jó lélek egy se jár, élve trónol a halál...

Útjaidat akármerre bolygod, egy országot hordozol magaddal, veled jön egy makacs íz, egy halk dal...

Nincs szem, amely szememben a lelket lelje meg, szív, mely setét szivemben lakozni nem remeg, lelkekkel lelkesülni lelkem hiába vágy lelkeknek egyesülni nincsen menyasszonyágy.

Szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat! Oly hazáról álmodtam én hajdan, mely nem ismer se kardot, se vámot s mint maga a lélek, oszthatatlan. Álmodj, lelkem, álmodjad hazámat, mely nem szorul fegyverre, se vértre, mert nem holt rög, hanem élő lélek.

Római fővezér zevő fia, Mór.

Vétkesek közt cinkos, aki néma.