Idézetek a zenéről
Az igazi bandák megmentik a rajongókat, az igazi rajongók megmentik a bandákat.
A zenét nem a szemnek csinálom, hanem a fülnek.
A hangjegyek világos emberi üzenetre törekszenek, de igazából nem jelentenek semmit. Csak színtiszta gyönyörűséget. Vagy mindenkire egyformán kiterjedő szeretetet a legkevésbé körülírt, legtágabb értelemben.
Dalszerzőként nem teszek mást, mint hogy ékszereket készítek mások belső világának. A zene csupán a képzeletet díszítő ékszer. Semmi több.
Ha egy zenész tartalommal tölti meg a számait, esetleg kinyithat gondolatokat, és azok beépülhetnek az emberek idegrendszerébe és érzelmi világába. Van egyfajta tanító jellege annak, amit egy művész csinál. Az emberek valamilyen szinten azonosulnak azzal, amit hallanak.
Jó dalt sokkal nehezebb megírni, mint összerakni egy olyat, amiért megtapsol a szakma.
Tudatosan abszolút ateista vagyok, de nem mondom ki, mert ha Bachot nézem, nem lehetek ateista. Akkor el kell fogadjam azt, ahogyan ő hitt. Ott minden pillanatban imádkozás van... (...) Egy Bach-fúgában ott van a keresztre feszítés... a zenében folyton keresem a szögbeveréseket... ez kettős látás. Az elmémmel biztosan nem fogadok el semmit. De az elmém nem sokat ér. Az, hogy valami transzcendentális... az nekem állandóan jelen van.
A népszerűségnek mindig van egy olyan árnyoldala is, hogy elkezdik fikázni a zenekart, mert az már nem menő, ha valakit sokan hallgatnak.
Szart sem jelent, ha odakerül valakinek a neve egy lemezre. Bárki meg tudja csinálni, de nagy különbség van a szereplés és a hírnév, illetve az önmagunkkal szembeni tisztelet zenén keresztül való kifejezése között.
Egy jó zenekarban szeretni kell egymást a zenészeknek - legalábbis addig, amíg játszanak. Lehet, hogy a koncert előtt és után utáljuk egymást - de amíg játszanak, kb. két órán át, együtt kell, hogy legyenek egymással, mint a szerelmesek. Ne becsüld le a két órát! Az is nagy adomány.
Az általam írt dalok értelmezései néha sokkal érdekesebbek, mint amit én akartam a dallal mondani.
A zene (...) varázslatosabb bármely mágiánál.
Olyan átszellemült a hegedű hangja... szinte anyagtalannak tűnik. (...) Anyagtalan és mégis olyan megfogható, hogy azt hinné az ember, térfogata, három dimenziója van, ha nem tudná, hogy ez a csalóka természetű tünemény csupán a levegő változó gyorsaságú periodikus rezgése.
Ha (...) valaki megpendíti, hogy a gyereke zenész szeretne lenni, és az én tanácsomat kéri, azt szoktam mondani, próbálja meg lebeszélni róla. Ha nem sikerül, akkor talán van valami esélye.
A szaxofon a férfibánat hangszere. Sír, de sosem könnyezik.
Facebook
Pinterest