Idézetek a zenéről
Ami egyszer sláger, az évtizedek múlva is az lesz.
Nem tudom, hogy a könnyűzene mit jelent, de nekem minden zene könnyű.
Mozartot rosszul játszani sokféleképpen lehet, de jól csak egyféleképpen. Mozartot olyan precízen kell zongorázni, mintha egy matematikai egyenletet oldanánk meg. A zene feszes ritmusban masírozik elő az ujjaink alól, és a hangok, mint megannyi engedelmes katona, éppen a megfelelő pillanatban foglalják el kijelölt helyüket. Mozart nem hagy teret a felkavaró szenvedélynek.
A zene számomra pont olyan, mint a szerelem, hogy élni nélküle lehet, csak éppen nem érdemes.
A slágerben mindig van valami primitívség. Ez teszi lehetővé, hogy azonnal megjegyezzék, dúdolják, hogy mindenki által reprodukálható legyen.
Ha látszólag csendben vagyok, magamban akkor is énekelek!
A zongora nem öli meg a zenészt, ha az vadul játszik rajta.
A basszusgitár egy olyan hangszer, amit az ember rögtön nem hall ki a zenéből, de ha egyszer feltűnik neki, onnantól kezdve nem felejti el a füle.
A festészetben éppúgy, mint a zenében, inkább a célzásokra kell figyelnünk, semmint a kimondott dolgokra.
A legnagyobb szerzők sem írtak le mindent a kottába, nem kötöttek mindent az előadók orrára. Ezeket a titkokat nekünk kell újra és újra megfejteni, és nincs kétszer használható megoldás.
Szerzőség nincsen, a zene valahol az égben létezik, a zenész dolga pedig az, hogy meghallja, és a kotta segítségével lejegyezze. (...) Tudom, mennyi zene marad lejegyzetlenül, ami csak az improvizáció pillanataiban létezik.
A világerők harca, amely a kezdetektől a világ végezetéig foglalkoztatja az emberiséget, a jó és a gonosz, a fent és a lent, a menny és a pokol, a szellem és az anyag, a tisztaság és a bűn harca, ez az örök párbaj, a zene szívében manifesztálódik, hogyan is lehetne másképp, mint hogy a fundamentumában és origójában: a hangolásban mutatkozzék meg.
Ez a valódi musicus feladata: összhangzásba hozni a hangszerek harmóniáját a szellemével és a lélekével a célból, hogy a szellem és a lélek harmóniája összecsengjen a kozmosz harmóniájával.
Tud-e jól szólni a zene, ha nem igaz? (...) Vajon az igazság és a szépség nem elválaszthatatlan édestestvérek-e? Csak az igaz a szép, csak a szép az igaz, nem így van?
Minden énekes életében van egy olyan dal, ami pofán csapja: ami ránk talál, s úgy érezzük, hogy mindig is énekeltük.
Facebook
Pinterest