Idézetek a zenéről
A zene számomra azt jelenti, hogy energiát teremtek és szavakba öntök személyes pillanatokat, amelyek majd jelentenek valamit az embereknek.
Idővel felismertem, hogy maga az élet vált a múzsámmá. A házasságomtól kezdve a munkámon át minden a zeneszerzésre inspirál. Végül te magad leszel a saját múzsád.
Azért a legfontosabb a zenei nevelés, mivel a ritmus és összhang merül alá leginkább a lélek mélyébe, és a legerősebben ragadja meg azt.
A hangszeres zene az egyetlen olyan művészet, amelyben a forma és a tartalom megkülönböztethetetlenek egymástól. Soha nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, miről "szól" egy zenei kifejezés (...). Egy pikniket ábrázoló Manet-festmény a piknikről szól. A hangszeres zene szépsége, úgy tűnik, nem kívülről, hanem belülről fakad.
Az a jó a zenében, hogy előadsz egy dalt nyolcvanötezer embernek, és ők nyolcvanötezer különféle okból fogják visszaénekelni azt.
Ahhoz, hogy megértsük, hallgatnunk kell a zenét. Ám mihelyst arra gondolunk közben, hogy "éppen zenét hallgatok", már nem is hallgatunk semmit.
Életem legerősebb érzései akkor törtek rám, amikor a szerelemben sikeres vagy sikertelen voltam. És azt hiszem, az erős érzésekből jó zene lesz.
A szólóestben az a nyomasztó, hogy egyedül vagyok, de ugyanakkor ez egyfajta biztonságérzetet is ad: ha én nem hibázok, akkor más se fog. A zenekarban könnyebben elcsúsznak a kisebb hibák, ellenben gyakoribbak is.
A zenészeknek ingyen elérhetővé kellene tenniük a zenéiket, és a rajongóknak csak akkor kellene fizetniük érte, ha tényleg szeretik azt.
A zene képes felszabadítani az emberben különböző dolgokat, (...) képes olyan helyekre repíteni, amelyekről még a zeneszerző sem álmodott volna.
Egy fesztivál nem attól fesztivál, hogy különböző programokat egymás után pakolunk, hanem attól, ha sajátos hangulatot és egyedi programokat is hoz létre.
Fontos, hogy a zene éljen, lélegezzen, hasson, sugalljon, közvetítsen érzelmeket, indítson el gondolatokat, rendítsen meg, vagy vigasztaljon. Ahogy az érzelmeink, indulataink, szenvedélyeink sem a metronóm szerint működnek, úgy a játék sem törekedhet abszolút szimmetriára.
A zene képes nagyon befolyásolni az embert. Nem jó tehát hosszú távon rákattanni egy zenére, mert egy idő után nem inspirál, csak befolyásol.
Két rossz dolog van: az egyik, hogy a zenész azt mondja, hogy "nekem még nem megy, félek". Ez nem jó! Ahogy az sem, ha "nagyon meg akarom mutatni". Arra kell gondolni, hogy most ezt tudom, és ezt fogom játszani. Annak kell kijönni, ami van. És az jó lesz.
Minden nyelvnek megvan a zeneisége, a karaktere, és ha a szavakból dal lesz, ennek valahogy tükröződnie kell a dallamban, különben megbicsaklik az egész.
Facebook
Pinterest