Idézetek a zenéről
A zene és a költészet egytestvérek.
Sohasem gondoltam volna, hogy ugyanúgy beleszerethetsz egy másik emberbe, ahogy beleszeretsz egy dalba. Hogy a dallam eleinte semmi mást nem jelent számodra, csak egy ismeretlen melódiát, de aztán hamar egy bőrödbe írt szimfónia lesz, egy ereidben lüktető himnusz, egy lelked szövetébe szőtt harmónia.
A zene öröm, semmi másért nincs a világon, csakis az élvezetért.
A zene leírva nem más, mint szavak dallamára táncoló tintapötty.
Még sohasem találkoztam olyan zenésszel, aki bánta volna, hogy zenész lett belőle. Bármilyen kudarcokat tartogat számunkra az élet, maga a zene egyetlenegyszer sem okoz csalódást.
A zene olyan örömöt okoz, amelyet az emberi természet nem nélkülözhet.
A zene csupán értelmetlen zaj, míg értő fülre nem talál.
A rossz zene az, amit a gyerekeink szeretnek. A jó zene az, amit mi szerettünk gyerekként.
A zene szavak nélkül is szolgálhat szerelmi vallomásként.
Ahol elfogynak a szavak, ott segít a zene.
Amikor zenét hallgatok, nem félek semmitől, sérthetetlen vagyok, nem ismerek ellenséget, és végtelen harmóniába kerülök a legtávolabbi múlttal és a jelennel.
Zene... csupán rezgések a levegőben. Igaz, olyan rezgések, amelyektől libabőrös leszek.
A templomban a zene szinte bárkiből hívőt varázsol - még szerencse, hogy a papok mindig helyreállítják az egyensúlyt.
A matematikát csak olyan ember tudja értékelni, aki ért is hozzá. Ha az ember nem élvezhetné a zenét anélkül, hogy ő maga is jól zenélne, a zeneszeretők száma drasztikusan csökkenne.
A zene vigasztalás, magasrendű öröm minden ember számára.
Facebook
Pinterest