Idézetek a zenéről
Egy új dal készen van, mielőtt ténylegesen megszületne - én csak az eszköz vagyok, amelyen keresztül átlép ebbe a világba.
A levegő tele van muzsikával... mindössze annyit kell tenned, hogy jó mélyeket lélegzel.
A zene időeleme csupán egyféle: az emberi, földi idő egy körülhatárolt részlege, amelybe ömlik, s kimondhatatlanul megnemesíti, felmagasztosítja. Az elbeszélésnek ezzel szemben kétféle ideje van: először a sajátja, a zenei, reális ideje, amely lefolyását, megjelenését lehetővé teszi, másodsorban azonban a tartalmáé, s ez az idő perspektivikus, mégpedig olyan változó mértékben, hogy az elbeszélésnek ez az imaginárius ideje megközelítően vagy teljesen egybeeshet zenei idejével, de csillagtávolságban is lehet tőle.
A zene a legtitokzatosabb és legemelkedettebb dolgokat is elmondja, amit a lélek érez és megálmodik. Az eszmék és érzések magasabb rendjét fejezi ki, mint az emberi szó. A végtelent tárja fel.
Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (...) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.
Négyéves koromban azt mondtam anyámnak, hogyha felnövök, rockzenész akarok lenni. Azt mondta, a kettő együtt nem megy.
A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene.
Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak.
Nem szeretem a politikusokat. A zenémnek csak a jóhoz és az igazsághoz van köze.
A hegedű a maga nyelvén dalol, és hamis lesz tőle minden beszéd.
Helyesen tették a költők, hogy egyesítették a zenét a gyógyítással, mert a gyógyítás feladata az, hogy felhangolja az emberi test különös hárfáját.
Van a zenének egy olyan alkotórésze, ami megfoghatatlan. Az élet nem rögzíthető, az alkotások pillanata mindenképpen elröppen.
Hacsi - A leghűségesebb barát c. film
Négyszer házasodtam, de az igazi szerelmem mindig is a trombita volt.
A hit az elektromosság révén jut el az emberekhez. Ezért játszunk olyan hangosan... Azt akarjuk, hogy hangunk egyenesen az emberek lelkét érintse meg. Így aztán egyszerűen kiderül, van-e valami bennük, van-e valami a fejükben, amit fel lehet ébreszteni. Mert sok ember voltaképpen csak alszik egész életében.
A zene ismeretlen birodalmat tár fel az ember előtt, egy olyan világot, melynek semmi köze az érzékletek külső világához, minden határozott érzést otthagy, hogy átadja magát a végtelen kimondhatatlan vágyának.
Ernst Theodor Amadeus Hoffmann
Facebook
Pinterest