Idézetek a zenéről
A világ néha megpróbálja megrendíteni a hitemet. De én még mindig hiszek a zenében, ahogy néhányan a tündérmesékben hisznek.
A reggae a nép zenéje, a mindennapi történésekről szól, de nem egy történelmi szemszögből. Olyan dolgokról mesél, amiket nem tanítanak az iskolában.
Szertefoszlik az utolsó dallam a légben, a világ egy pillanatra nem vesz lélegzetet ennyi szépség után.
A zene egyfajta mantra, amely megnyugtatja a lelket. Ugyanúgy szükségünk van rá, mint az ételre.
Lehet élni száztíz évig, de mindez mit ér? Mi csak addig élünk, míg a rockzene él. Ennyi az életünk, vagy lehetne több? Ha hiányzunk, várj, és mi újra jövünk.
A mi korunkban a zene mindinkább arra törekszik, hogy szentimentális, vagy tragikus történeteknek kísérőjelensége legyen, s ilyenformán hovatovább egy vásári bódé kikiáltójának gyanús szerepét tölti be, aki a bódéban tulajdonképpen megbúvó sötét Semminek igyekszik hangos reklámot csinálni.
A zenészek legfontosabb fellépése az életük.
A zene nemesíti a kedélyt.
Ahol a szavak elhagynak bennünket, ott kezdődik a zene.
A szó hitelét a hang adja meg.
Az én beszédemet az egész világ megérti.
Csak egy dolgot tudok adni, önmagamat: énekes vagyok, aki a saját életéről, gondolatairól, érzéseiről énekel.
A szavak korántsem olyan fontosak, mint a zenéből, különösen az élő zenéből sugárzó energia.
A zene önmagán kívül semmit sem képes kifejezni.
Igor Fjodorovics Sztravinszkij
A költészet a gondolat és a zene kombinációja.