Idézetek a zenéről
Kiveheted a srácot a punkból, de nem veheted ki a punkot a srácból.
Zene nélkül mind szociopaták vagy halottak lennénk.
Zenéltünk, mert az Óceán nagy és ijesztő, zenéltünk, hogy az emberek ne érzékeljék az idő múlását; hogy elfelejtsék, hol vannak és kicsodák. Zenéltünk, hogy táncolhassanak, mert ha táncolsz, nem halhatsz meg, és Istennek érzed magad. És a zene, amit játszottunk, ragtime volt, mert ez az a zene, amire Isten táncol, amikor senki sem látja.
Egyszer csak meghallod. Nem, nem őt. A zenét. A zenét, amit hallanod kell. Hallgatnod. Vele együtt. Szótlanul, mégis, többet elmondva minden szónál. Mert ez a dal kézen fog és hozzávezet. Csodálatos pillanatok. Amilyeneket még sosem éltél át. És csak ülsz és mosolyogsz... És nem találod a szavakat. Csak hallgatod a zenét, hallgatod vele együtt. (...) Ebben a dalban, a dal perceiben, érzésében, szavaiban, hangjaiban most együtt vagytok. Szótlanul. A legszebb ajándékot kapod tőle ebben a dalban. Őt.
A zene a világ legegyetemesebb nyelve.
A zene minden népnek, minden kultúrának a szíve, mert az a szívből jön.
A zene az az ajtó, amely elvezetett a rajzoláshoz, a fényképészethez és az íráshoz.
Az ének akkor szép, ha hamar véget ér, és akkor jó, ha igazsággal végződik.
Szép dolog az éneklés. Az ember tüdeje megtelik levegővel, a vére fürgébben kering, az agya is felgyorsul. Így lesz a szomorú dallamokból is vidám zene.
A csend a zenében olyan, mint a fehérség az akvarellen. Nem szín, de szükség van rá a festéshez.
A popzenének éppen az az egyik szerepe, hogy segítsen leválni a szülőkről. A tinédzserek általában már csak lázadásból sem azokat a számokat hallgatják, amelyeket a szüleik, az a stílus szerintük lejárt. (...) A popzene közösséget is alkot, megkülönböztet a más ízlésű csoportoktól, és a kialakult kis közegedben is a saját helyedre rak.
A zene magával ragad, és elfeledteti velem az otthoni gondokat. A zene az én drogom, az egyetlen dolog, ami elkábít.
A népdal a megíratlan idők lírai emlékezete.
Mondd meg nekem, mit dalolsz, megmondom, ki vagy. A bennünk továbbrezgő dallamok és foszlányaik olyat vallanak felőlünk, amit semmi lélekelemzés nem hoz felszínre. Bevilágítanak a lélek rejtett zugaiba, ahova másképp nem férkőzhetünk.
A szerelem ugyanaz a zenemű végtelenül sokféle hangszerelésben.
Facebook
Pinterest