Idézetek a veszteségről
A fölény elvesztése egyik legnagyobb nyereségünk.
Az ember legtöbbször nem azokat a kísértéseket bánja meg, amelyeknek engedett, hanem azokat, amelyeknek ellenállt.
Rossz annak, aki mindig csak vár. Arra gondolok, hogy a csatába induló hős szerepe ugyan nem lebecsülendő, de ha a dolgok mélyére nézünk, akkor az igazi történet ahhoz kapcsolódik, akit hátrahagytak.
Tudtuk, hogy az ember esendő S nagyon adós a szeretettel: Hiába, mégis furcsa volt Fordulása élt s volt világnak. Csúfolódóbb sohse volt a Hold: Sohse volt még kisebb az ember, Mint azon az éjszaka volt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt.
Aki elmegy, annak könnyű. De aki itt marad! Csak ül, bámul bele a semmibe, mint egy eszelős.
Jobban fáj a szívünk azért, amit elmulasztottunk, mint azért, amit nem jól tettünk.
Az igaz barátság olyan, mint az egészség; csak akkor értékeled, mikor elvesztetted.
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj, Hidegen hagy az elhagyott táj, Hogy eltemettük: róla nem tudunk, És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindig búcsúzunk.
Aki álmomra ügyelt, Hogyha gonosz hold kelt fel, Ki a kedvemért jövőt remélt, Az hogyan hagyhat el? Aki járt minden úton, Aki ismert minden szót, Ki száz szavamnak hangot adott Többé sose szól.
A veszteség érzése később állandósult; soha az újnak nem tudtam örülni, de sajnáltam a régit, ami a jövendővel együtt elveszett. Ez volt az első eset. Itt kezdődött, hogy a jelent kifosztva a kormos múltat áhítottam.
Egy sír felett a legkeserűbb könnyeket azokért a szavakért ejtjük, amiket nem mondtunk, és azokért a tettekért, amiket nem tettünk meg.
A szeretteinket olykor el kell veszítenünk, másképp nem tudhatnánk meg, hogy mennyire fontosak nekünk.
Benjamin Button különös élete c. film
Furcsa, milyen könnyen mondunk ítéletet egy másik ember fölött, mindaddig, amíg nem hiányzik. Amíg el nem ragadja tőlünk a sors. És azért veszítjük el, mert soha nem is tartozott igazán hozzánk.
Tűrhető lesz minden élet, lényeged ha megmarad; elbírsz minden veszteséget, amíg az vagy, aki vagy.
Minden elmúlik, és úgy lesz örök, Mint a fényből szőtt szerelem, Mert az ember százszor is elbukik, De a halhatatlan hűség benne nem.
Facebook
Pinterest