Idézetek a tudományról
A polihisztorok ideje régen lejárt, de nem csak a polihisztoroké. Ma már nincsen olyan tudós, legyen az bármilyen kiemelkedő egyénisége tudományának, aki tudománya egészében kompetens volna, vagy akár csak arra képes volna, hogy naprakészen áttekintse tudománya egészét.
Ha egy tudós nem úgy megy be minden reggel a laboratóriumba, hogy aznap csinálja meg a világmegváltó kísérletet, jobb, ha be sem megy.
A tudósok és a mérnökök háborúja éppolyan fontos lehet, mint a tankok meg a géppuskák összecsapása a harctereken.
Aki a tudománynak szenteli életét, az a vagyongyűjtést nem tarthatja hivatásának. Ami a tudóst a tudományos pályára vezeti, az első sorban a lelkesedés a tudomány iránt, az ellenállhatatlan szenvedély, hogy egész életét és minden erejét az igazság keresésének szolgálatába helyezze. Ahol ez a lelkesedés, ez a szenvedély, ez az idealizmus nincsen, ott hiába helyezik kilátásba a legmagasabb fizetést is: legfeljebb kufárokat nevelünk vele, nem tudósokat.
A modern államban a politikus feladata tulajdonképpen nem más, mint a tudomány eredményeinek az életbe való átültetése.
A tudomány elsődleges célja, hogy igazságra, méghozzá új igazságra találjon. Ez a kutatás annál eredményesebb, minél inkább arra irányul, hogy az igazságot önmagáért keresse, függetlenül esetleges gyakorlati hasznától és felhasználhatóságától.
A tudós feladata nemcsak az, hogy a maga tudományát művelje, de ott kell tartania tekintetét az államélet horizontján és segédkezet kell nyújtania a politikusnak problémái felismeréséhez és megoldásához.
Nekem mint tudósnak, három és csak három feladatom van: először tudni, másodszor alkalmazni, harmadszor magyarázni. Ha mi többet értünk meg, ezt kihasználjuk arra, hogy több eszközt hozzunk létre, és megmagyarázzuk, hogy ezeknek az eszközöknek milyen a hatásuk, akkor mi, mint tudósok, a felelősségünknek eleget tettünk.
Sok minden van, amit még nem értünk, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem létezik tudományos magyarázat, amit egy megfelelően kigondolt és megvalósított jövőbeni kísérlet felfedhet előttünk.
Tévedés volna azt hinni, hogy a feladatok megoldása pusztán az értelem dolga. Az elhatározásnak és az érzelmeknek is fontos szerepük van. Ernyedt akarat és álmos beletörődés abba, hogy csak kell valamicskét csinálni, talán elég ahhoz, hogy egy sablonos iskolafeladatot megoldjunk. De ahhoz, hogy komoly tudományos problémában eredményt érjünk el, olyan elhatározásra van szükség, mely évekig tartó fáradtságos munkán és keserű csalódásokon is át tud segíteni.
Aki égető probléma előtt nem izzik a lelkesedéstől; aki nem érzi ilyenkor erejének szárnyalását; aki a várva várt fiat lux ünnepélyes pillanatának közeledtére nem érzi a gyönyör meghatódottságát, az hagyja ott a tudományos kutatást, mert a természet nem pazarolja kedvezéseit a hidegvérűekre.
A végső határ mindig feltüzelte az ember képzeletét, de mi élünk először olyan korban, amikor az emberiség valóra váltotta az álmot, és kilépett a világűrbe; a jövő útján megtett egy millimétert a végtelen felé.
Ha egy kutató jelentős új ismereteket tesz közzé, előbb vagy utóbb mindig jelentkeznek hangok, amelyek vagy a maguk, vagy esetleg egy harmadik igényét jelentik be azon az alapon, hogy ők "tulajdonképpen" már előbb birtokában voltak ennek a felismerésnek. (...) Az ilyen igénybejelentéseket mindig kétkedéssel kell fogadni. Valakinek a homályosan kimondott sejtésébe nagyon gyakran utólag belemagyarázzák másvalakinek a ragyogó világosságát.
A tény, hogy (...) többfajta intelligencia is kifejlődött, bizakodásra ad okot, hogy rövid idő alatt mi is elérhetjük ugyanezt. A helyzet hasonló, mint a levegőnél nehezebb dolgok repülése esetében: a madarak, denevérek és rovarok bebizonyították, hogy lehetséges, aztán a tudomány is felzárkózott hozzájuk.
A szuperintelligencia (...) valószínűleg a legfontosabb és legnagyobb kihívás, amellyel az emberiség valaha szembenézett. És - akár sikerrel járunk, akár elbukunk - valószínűleg a legutolsó kihívás is, amellyel valaha is számolnunk kell.
Facebook
Pinterest