Idézetek a tudományról
A legtöbb szakember (...) az akadémiai támogatások és egyetemi állások időskáláján gondolkodik. Így a "nagyon messze" jelenthet húsz évet is, és a "soha" sem biztos, hogy több ötvennél.
Azok a feladatok, amelyekkel a tudomány szembesül, már túl összetettek ahhoz, hogy egyvalaki meg tudja oldani őket.
A tudomány mindenekelőtt szórakozás kell legyen, öröm, móka, és akinek már nem ezt jelenti, az inkább hagyja abba.
Nem kell megvárnunk Krisztus második eljövetelét, hogy legyőzzük a halált. Egy csapat okostojás is képes lehet rá egy laboratóriumban.
Elkerülhetetlen, hogy a tudományos világ magabiztosan tudjon táncolni a hitelesség és a hihetőség határán álló borotvapengén, akár egy bulvárlapban is. Meg kell tanulni megszólítani az embereket azokon a csatornákon, amelyekre nyitottak.
A tudományok művelői értik a szakmájukat, sőt jobban értenek hozzá, mint a bulvársajtó munkatársai. Természetesen kuruzslóktól vagy áltudományos oldalakról sok mindent össze lehet szedni az interneten, de ne feledjük, hogy a kutatók nem véletlenül tanulnak annyit egy adott témában. Ezeknél az ő véleményükre érdemesebb lehet odafigyelni, mint a fodrászéra vagy a szomszéd ismerősének az unokatestvérére.
Ha egy tudós nem tudja megtalálni a laikus számára is érthető szavakat, érdemes elgondolkodnia azon, nem kell-e témát változtatnia.
Már a kezdetek óta foglalkoztatja a filozófusokat a fizika mindenféle területe - tér, idő, kauzalitás vagy épp a végső részecskék -, de úgy tűnik, hogy amikor a fizikusok felfedeznek valamit ezeken a területeken, nem alátámasztják vagy megcáfolják a filozófusok spekulációit, sokkal inkább arra mutatnak rá, hogy e kérdések egyáltalán nem tartoznak a filozófia hatáskörébe.
A tudományban az újkor akkor kezdődik, amikor a tanulás, az írni-olvasni tudás a legszélesebb néprétegeknek is jogává válik s ezzel a tudományok rejtett kincsét módjában áll minden olvasni tudó embernek megtanulnia, hinnie vagy tagadnia, megkövült igazságokban kételkednie és új megfigyelések eredményeit közölnie az írott, majd a nyomtatott betű útján.
A természettudományban, különösen a biológiában számos példa van rá, hogy azokban, akik a legközelebbről ismerik a tárgy bonyodalmait, jobban kifejlődik a téma megközelíthetetlenségének (végső soron téves) érzése, mint azokban, akik egy kissé távolabb állnak tőle.
Mindenféle korok filozófiai műveivel megismerkedtem, és sok jó ötlettel találkoztam, de semmi nyomát nem találtam valamilyen mélyebb tudás felé való haladásnak. A tudományban ezzel szemben érezhető a folyamatos fejlődés.
Minél alapvetőbb és minél nehezebben érthető egy új igazság, annál hatalmasabbak és jelentősebbek lesznek gyakorlati lehetőségei.
Többek között ez a csodálatos a tudományban: ha a tudósok nem tudnak valamit, kipróbálhatnak akárhány elméletet, a végén képesek beismerni, hogy nem értik.
A XXI. századi élet legfontosabb ténye az, hogy az emberek hackelhető állatok lettek. Ha elég adatod van és elég a számítási kapacitásod, akkor meghackelheted az embereket és jobban megértheted őket, mint ők értik saját magukat. Megjósolhatod a döntéseiket, manipulálhatod a vágyaikat és bármit eladhatsz nekik, amit csak akarsz, legyen az politikus vagy árucikk. Ez azt jelenti, hogy az adat válik a legfontosabb erőforrássá a világon.
A kapitalizmusnak az örökös gazdasági növekedésbe vetett hite szinte mindennel ellentétes, amit az univerzumról tudunk. Egy farkasfalka rettentő ostoba lenne, ha azt hinné, hogy a birkaellátmány vég nélkül növekedni fog. Az emberi gazdaságnak azonban tényleg sikerült az újkor során exponenciálisan növekednie, köszönhetően egyedül annak, hogy a tudósok minden pár évben előálltak valami felfedezéssel vagy találmánnyal - például Amerikával, a belső égésű motorral vagy a genetikailag megtervezett birkával. Pénzt a bankok és kormányok nyomtatnak, de a fedezetét a tudósok adják.
Facebook
Pinterest