Idézetek a tudományról
Minden emberi gondolat hiedelemnek tekinthető. Csak a természettudománynak van meg az eszközkészlete arra, hogy e gondolatokat szembesítse a valósággal, és kiderítse, a hiedelem mögött tények húzódnak-e meg vagy csak alaptalan feltételezés.
A bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet.
A világ egyszerűen érdekes, és ezen belül a tudomány világa - ahogyan az okos emberek rájöttek bizonyos betegségek okára, vagy a szervek anatómiájára - pedig baromi érdekes.
Szinte mindenki úgy tartja, hogy a kórboncnok véleménye megkérdőjelezhetetlen - hiszen ő tényleg mindent lát, és biztosan mindenben igaza van, de ez nem igaz. A kórboncnok csak a halál pillanatának egy filmkockáját látja, de a film többi részét nem. Hasonlattal élve, ha látunk egy jégkockát az asztalon, akkor mindannyian el tudjuk képzelni, mi fog történni. A kocka szép lassan elolvad, és keletkezik egy kis tócsa a helyén. De ha csak a kis tócsát látjuk, akkor azt kitalálni, hogy ez egy jégkockából lett - csak annak a segítségével lehet, aki látta a jégkockát is. A kórboncnok csak a tócsát látja, a klinikus pedig a jégkockát, ketten együtt tudnák igazán megfejteni, mi is történt a beteggel, és a boncolásnak erről is kellene szólnia. Ha tehetném, kötelezővé tenném, hogy a klinikus is legyen jelen a boncoláson, csak így lenne ennek az egésznek igazán értelme.
A világegyetem nem az a varázslatos hely, amilyennek lefestik. Fájdalmasan gyönyörű, de nincs itt semmilyen varázslat, csak tudomány.
Az agy 1875-ben már nem ugyanaz a szerv volt, mint 1800-ban, de még csak nem is az, mint 1850-ben.
Aki nem jó tanár, az nem lehet jó kutató, és fordítva.
A tudomány olyan, mint a gyümölcsfa. Időbe telik, amíg leszedhetem a termését. Úgy nem lehet gyümölcsöt termelni, hogyha az egyik évben almát akarok, akkor almafát ültetek, ha a másik évben nem olyan nagy az érdeklődés az alma iránt, akkor kivágom az almafát. A tudományt távlatban kell nézni.
A tudomány olyan, mint a folyam, amely nemzeti határokkal körülzárt országban ered, de átömlik a határokon, idegen folyók ömlenek belé, más folyamokkal egyesül s végül a tengerbe szakad: az emberi szellem közös medencéjébe, amelyen mindenki, aki ért a navigációhoz s akinek van mit szállítania, szabadon hajózhat.
A Természet - amely minden tudás forrása - vonakodva válaszol, s csak ha a kísérletezés szabatos nyelvén faggatózunk, mond egy-egy halk "igen"-t vagy "nem"-et. Sose bőbeszédű; helyeslését és tagadását legszívesebben kurta fejbólintással közli velünk.
Büszkeséggel kell, hogy eltöltsön bennünket az a tudat, hogy a tudomány hősi korszakában élünk, abban a korban, amelyben az egyén elvont tudása a természetről és - reméljük - önmagáról is, gyorsabban növekszik és talán magasabb szintre, mint bármikor ezelőtt növekedett, vagy ezután fog.
A tudomány olyan, mint egy fa. Az alapkutatás a gyökere, ha ezt nem öntözik, akkor kiszárad a fa.
A tudomány és a művészet között alapvető különbségek is vannak. A tudós eredményét az intuíció és az ötlet kidolgozása után még validálni kell, valamint úgy kell leírni, hogy az később megismételhető legyen. A tudományos világ csak mindezen tényezők teljesülése esetén fogadja el az adott eredményt. A művész tevékenységében viszont mindenképpen szükség van valamilyen egyedi vonásra, elemre. Ha azt megismétlik, az iparművészetnek vagy plagizálásnak minősül.
A tudós nem azért tanulmányozza a természetet, mert ezt a tevékenységet hasznosnak tartja. Hanem azért, mert örömmel tölti el, és azért tölti el örömmel, mert a természet: szép.
A kutató tudatát két szenvedély kell hogy uralja: a valóságszeretet és a hírnév utáni vágyakozás.
Facebook
Pinterest