Erdős Attila

A halál mindössze egy rakás biokémiai folyamat és semmi több.

Szinte mindenki úgy tartja, hogy a kórboncnok véleménye megkérdőjelezhetetlen - hiszen ő tényleg mindent lát, és biztosan mindenben igaza van, de ez nem igaz. A kórboncnok csak a halál pillanatának egy filmkockáját látja, de a film többi részét nem. Hasonlattal élve, ha látunk egy jégkockát az asztalon, akkor mindannyian el tudjuk képzelni, mi fog történni. A kocka szép lassan elolvad, és keletkezik egy kis tócsa a helyén. De ha csak a kis tócsát látjuk, akkor azt kitalálni, hogy ez egy jégkockából lett - csak annak a segítségével lehet, aki látta a jégkockát is. A kórboncnok csak a tócsát látja, a klinikus pedig a jégkockát, ketten együtt tudnák igazán megfejteni, mi is történt a beteggel, és a boncolásnak erről is kellene szólnia. Ha tehetném, kötelezővé tenném, hogy a klinikus is legyen jelen a boncoláson, csak így lenne ennek az egésznek igazán értelme.

Az orvoslásban a tapasztalat gyakorlatilag minden.

Az egyetlen dolog, ami biztos a világban, hogy meghalunk. Lehet, hogy holnap nyugaton kel fel a nap, de az nem, hogy örökké fogunk élni. Önök sem, én sem, senki sem. Jobb ezt tényként elfogadni, semmint vizesre izzadni a lepedőt a félelemtől, és tartani a haláltól. E tekintetben a kórbonctannál jobb iskola biztos nincs, az elmúlás a mindennapi rutin része, szinte szóra sem érdemes.