Idézetek a tudományról
A természet kifürkészhetetlenségéről szóló hangzatos szólam csupán illúzió.
Ha alaposan megfigyeljük, kiderül, hogy a világ összes bonyolult jelensége a természet rendkívül szervezett törvényszerűségeinek eredménye. Időnként gyorsan megértjük ezeket a szabályokat, de gyakrabban előfordul, hogy felfogásukhoz és szemléltetésükhöz leleményes kísérletekre van szükség.
Ha egy tudós munkáját ismét felfedezik, az a jövőbe látását igazolja, de ha ugyanez háromszor is megtörténik, az már sértés tudománya többi művelőjére nézve.
Előfordul, hogy a nagyszerűnek látszó törvényeket nem igazolják azok a fránya tények.
A tudományban egy szó gyakran egy hipotézissel egyenlő.
A tudósok a zenészekhez és matematikusokhoz - valamint az élsportolókhoz - hasonlóan korán beérnek, majd a teljesítményük gyorsan visszaesik. Nem a kreativitás vész el, hanem a kitartás - a tudomány az állóképességet teszi próbára. Ahhoz a bizonyos kiugró, mindent más megvilágításba helyező felfedezéshez ezernyi értékelhetetlen kísérlet eredményét kell a szemétbe hajítani. Ez a természet és az idegek harca.
A tudomány tönkremenne, ha a sporthoz hasonlóan minden más fölé helyezné a versenyszellemet.
A tudomány ugyanúgy működik, mint az élet - néha be sem kell fejezni egy mondatot vagy gondolatot.
Tiszta formájában a tudomány nem foglalkozik felfedezései következményeivel. (...) A tudomány követőit kizárólag az igazság kiderítése foglalkoztatja.
Aki a természettudományokkal mélységben foglalkozik, az nem lehet vallásos.
A társadalom növekedése, az emberek szaporodása az alapvető hajtóerő, és amit mi a tudomány és technológia nagyszerű áldásainak tartunk, azok tulajdonképpen csak kétségbeesett kísérletek a társadalom stabilitásának megőrzésére, egyfajta menekülés előre. Tehát nem mi serkentjük a haladást, hanem a társadalom növekedése kényszerít minket arra, hogy a pillanatnyi stabilitás érdekében új megoldásokat, új mechanizmusokat, új technológiákat alkalmazzunk. Ezt a kényszerítő folyamatot azért nevezzük "haladásnak", hogy jobban hangozzék, hogy valami pozitív kicsengése legyen, és az emberek a változásokat ne kényszernek, hanem valamiféle áldásnak fogják fel.
Az, hogy valamit rossz célra is lehet használni, az nem a tudomány, hanem a politika dolga.
Az ujabb materialismus ellen emelt vádak közé tartozik, hogy felzavarja a kedélyeket, hogy megháborítván a nyugalmat, melyet a philosophia és vallásos hit által fölépített világnézlet pompás teremében oly meg nem zavarhatónak véltek az emberek: botránkoztatásra ad alkalmat. Minek háborgatni - kiáltanak fel - a meggyőződés nyugalmát; ugyan mi öröm lehet a hit fényes templomát lerombolni törekvő herostrátusi dicsőségben?! Mi is kárhoztatnók e törekvést, mi is igy kiáltanánk fel: minek háborgatni a meggyőződés nyugalmát! Ha a nyugalom s nem az igazság volna a czél, mire törekednünk kell; ha szellemünkhez forrva nem volna az igazság keresésének vágya. De valjon nyugalmat keres-e a vegyész, ki egészség - sőt életveszélyeztető anyagokkal tesz vegytani kísérleteket? nyugalmat keres-e a csillagász, midőn égre szegzett szemekkel átvirrasztja az éjszakákat? (...) Ők épen ellenkezőleg nyugalmukat áldozzák fel, éltöket teszik koczkára csak azért, hogy az igaz ismeret birodalmát egy lépéssel tovább terjesszék; hogy az igazság fényes napja elől egy kis fellegfoltocskát szétoszlathassanak.
A társadalomban van olyan igény, hogy a tudománynak legyen haszna, és sokan ezt a hasznot a közvetlen pénzbeli haszonnal azonosítják. (...) Ez szűklátókörű dolog.
Az embereknek nem nagyon vannak kvantumfizikai, agysebészeti vagy szerves kémiai megérzéseik, mert ezek a tudományterületek nagy szakértelmet igényelnek; laikus elméleteknek vagy botcsinálta ötleteknek nem adnak teret.
Facebook
Pinterest